Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Kónya Péter: Adatok a szőlő- és bortermeléshez a ma már nem létező északi bortermő területeken Zemplén és Ung vármegyében
Adatok a szőlő- és bortermeléshez a ma már nem létező északi bortermő területeken Zemplén és Ung vármegyében Kónya Péter Az ország gazdasági életében a kora újkorban rendkívül fontos szerepet játszott a borászat. Nemcsak a bor- és sörivás általános elterjedése, hanem a zsoldos hadseregek ellátása és a külkereskedelem fejlődése is hozzájárult ahhoz, hogy a mohácsi csata utáni korszakban elterjedtek a szőlők új hatalmas területeken, és a borászat fontos helyet kapott a mezőgazdaság összetételében. Mivel a középkori Magyarország legproduktívabb borvidékei rendszerint a hódoltságban maradtak, helyükre új, addig nem nagyon ismert borvidékek jöttek létre. A szőlők szaporítását a melegebb éghajlat is lehetővé tette. Mind a nemesek, mind a polgárok és a jobbágyok új szőlőket alapítottak, amelyek úgy a helyi fogyasztást, mint a belföldi vagy külkereskedelmet is szolgálták. Ez a folyamat az északkeleti vármegyékre is jellemző volt, főleg Zemplénben és Ungban, ahol viszont a szőlők nem korlátozódtak csak a legproduktívabb területekre, amilyen már akkor Tokaj-hegy alj a vagy Tiba volt. A borászattal a kora újkorban néhány tucat olyan zempléni és ungi mezőváros vagy falu foglalkozott, amely jelenleg a borvidékeken kívül esik. Éppen ezek alkotják e tanulmány tárgyát. Annak ellenére, hogy a szerző nem foglalkozik a borászat történetével, helytörténeti kutatásai folytán olyan érdekes forrásokhoz jutott, amelyek lehetővé tették a kora újkori borászat képének helyreállítását ott, ahol a múlt századokban rendszerint már régen megszűnt. Ilyen volt a borászat az Ung megyei Kaluzsán és Klokocsón, és a Zemplén megyei Homonnán, Varannón, Gálszécsen és környékén. Kaluzsa Ung vármegye északnyugati szélén fekszik, Vinna mezőváros szomszédságában. A középkortól az azonos nevű (Vinnai) kisebb uradalom részét alkotta. Bizonyosan már a középkortól ismerték ott a borászatot úgy, mint Vinnán is, ahol a borra mind a mezőváros neve, mind a középkori, a szőlőmetélésre szolgált kést magában hordozó községi pecsét is utal.1 Ezt mindkét helység földrajzi fekvésének köszönhette a Vihorlat-hegység déli lejtőin, hegyekkel védve keletről 1 1 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) Budapest, V-5: Altenburger Pecsétgyűjtemény. 152
