Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)

Lázár László: Az erdélyi agrármúlt kutatása és az Erdélyi Múzeum-Egyesület szerepe

az Eötvös Kollégium tagja 1925-ben kitűnő eredményű tanári szakvizsgát tesz. A Kolozsvári és a Debreceni Egyetem tanára. Számos munkája jelenik meg Magyarország flórájáról. A Magyar Tudományos Akadémia tagja. Megjelent könyveinek száma 29, tudományos dolgozatainak száma 400-nál több és mintegy 3000 népszerű cikk, előadás, ismertetés, útleírás, lexikoncímszó tartozik bibliográfiai adataihoz. Cikkei, előadásai 7 nyelven, 16 országban jelentek meg. A debreceni Botanikus Kert megalapítója.

Csapó M. József természetrajz tanári képzést szerez, de agrármérnökként emlegeti az ismertető. Az 1940-es években kinevezték a Kézdivásárhelyi Mezőgazdasági Szakiskola igazgatójává. Ekkor már a növények-növényasszociációk vízhasznosítása is foglalkoztatja és ezzel szoros összefüggésben a talajok vízgazdálkodása. így vezetett az út a magyarországi talajtérképezésig, a kultúraasszociációk vízgazdálkodását tárgyaló doktori disszertációig és 1948-ban a kolozsvári talajtani tanszékig. A növények és a víz mint ökológiai tényező közötti összefüggés kérdését tanulmányozza. Biológusként így kerül egyre közelebb a talajtanhoz, természetrajz szakosként a talajbiológiához és a talajkémiához. E szakágak közötti szoros kötődés oktatói és kutatói munkája során, egész életében végigkísérte. A Tudományos Akadémia Kolozsvári Fiókjának, a Romániai Talajtani Társaság és a Nemzetközi Talajtani Egyesület tagjaként könyveivel és szakdolgozataival nemzetközi hírnévre tett szert. A Házsongárdi temetőben nyugszik.

Nyárády Erazmus Gyula nemcsak a romániai, hanem a közép-európai botanika egyik legkimagaslóbb egyénisége volt. 85 évet élt, ebből 63 évre terjedt ki a tudományos tevékenysége: 14 könyve, 166 szakdolgozata jelent meg, több mint 1500 új növényrendszertani egységet írt le, növényeket neveztek el róla, de a legjelentősebb munkája a Románia flórája (Flora RPR) című 13 kötetes mű megírásának megszervezése és megjelentetése volt. Vezetése alatt vált a kolozsvári Botanikus Kert múzeuma Románia legnagyobb és legpontosabban meghatározott növénygyűjteményévé. Ezek után már hivatalos munkája volt Románia különböző vidékei növényvilágának a tanulmányozása. A Házsongárdi temetőben nyugszik.

Lám Béla a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola gépesítési professzora, mérnök, író. A jó megjelenésű, jól zongorázó és jól teniszező fiatal mérnök Kolozsvár lányos házaiban szivesen látott vendég. A történészprofesszor Szádeczky Lajos házában ismerkedik meg lányának barátnőjével, Boncza Bertával, aki a téli hónapokra beköltözött Csúcsáról Szádeczkyékhez bálozni. A farsang végére eljegyzi Boncza Bertát. Az eljegyzés még az év júniusában felbomlik, Boncza Berta Adyhoz megy feleségül. Lám Bélát, mint annyi kortársát, a frontra küldik. Német, francia és orosz nyelvtudásának hasznát veszi. Több könyvet ír. Egyik könyvében életének tragikus sorsfordulatokban is gazdag 10 évét meséli el (1914-1924), azt az utat, amelyet a fiatal kolozsvári gépészmérnök bejárt a kolozsvári teniszpályáktól, a csúcsai Boncza-kastélytól, farsangi báloktól a szibériai fogságon át a Trianon utáni Kolozsvárig. A Házsongárdi temetőben nyugszik.

116