Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Takáts Rózsa: Nagy Ferenc tordai gyümölcsfaültetvényének jegyzéke, 1862.
ő maga is tordaivá vált, a hol már papsága idejében kiváló kedveltségben részesült; de különben ő maga is kiváló előszeretettel viseltetett Torda iránt, ott háztartása volt, a szünidőket mindig ott töltötte, egész szenvedélylyel űzvén a gyümölcsészetet és szőlészetet s a midőn 1872-ben, 41 évi tanársága után önként nyugalomba vonult, leginkább Tordán lakott” - olvasható Orbán Balázs leírásában.23 Egyházi és teológiai tárgyú művein24 kívül korai írásai közül kiemelkedik egy statisztikai összeállítás25 és az 1838-ban keletkezett útirajza, melyben Brassótól Kézdivásárhelyig történt szekerezése során szerzett tapasztalatait foglalta össze. Színesen megírt megfigyeléseit, jellemzéseit máig sokszor idézik.26 Nagy Ferencet az 1840-es évektől kezdte érdekelni a szőlő- és gyümölcstermesztés. Alapító tagja volt az 1844-ben alakult Erdélyi Gazdasági Egyletnek (később testvéröccse, Nagy János27 is volt az egyesület titkára). 1849-ben az önkényuralom az egyletet beszüntette, de 1854-ben újra életre hívták. 1854. február 24-től 1860. április végéig (megszakításokkal) az egyesület titkári tisztét Nagy Ferenc töltötte be, később választmányi tagja s kertészeti szakosztályának elnökeként működött. Elnöke volt a Torda-Aranyos vármegyei Gazdasági Egyesületnek is, amelyet ő alapított, továbbá tagja volt a Nemzetközi Ampelográfiai Bizottságnak is. Aktív szervezőmunkát folytatott az egyesületben: megalapította annak kolozsmonostori gyümölcs- és szőlőiskoláját, közreműködött az 1854-től minden évben megszervezett szőlészeti-borászati szemleutazásokban (Küküllő vidéke, Szilágyság, Érmellék, Torda-Aranyos, Arad-hegyalja) és központi borcsarnokának létesítésében. 250 000 gyökeres és sima vesszőt rendelt az egylet nevében, amit szétosztottak a szőlőtulajdonosok között. A szőlővesszőket a Rajna vidékéről, Ménesről,28 Tokajból, Érmellékről hozatta. Sokat tett a hazai gyümölcsfajták megmentéséért, nemesítéséért, jelentős volt fajtaértékelési tevékenysége is. Bizottsági tagként gyümölcs-, szőlő-, bor-, termény-, állatkiállításokat és versenyeket rendezett, amelyeket az egyesület kezdetben minden évben nemcsak Kolozsváron, hanem Erdély más nevezetesebb városaiban - és néha egy-egy évben több helyen is - tartott. Nevezetes volt az 1852 decemberében Kolozsváron rendezett gyümölcskiállítás, melyen főként Kolozsvár környéki termelőktől érkezett 160 alma- és 33 télikörte-fajta szerepelt.29 Az erdélyi gazdák vándorgyűléseinek létrejötte szintén az ő érdeme volt, segítette több vidéki 23 Orbán Balázs: XLIII. Torda nevezetes emberei: i. m. 24 Főbb teológiai műveinek címét lásd Szinnyei: i. m. 25 Statisztikai adatok Európa országainak jelen állásáról táblákban. A legjobb kútfők után. Kolozsvár, 1842. 26Ürögdi Nagy Ferenc: Brassótól-Kézdivásárhelyig (1838/39). és ugyanitt Levéltöredékek Torockóról. (1838) In: Az utazás divatja. Útleírások, útjegyzetek az 1848 előtti Erdélyről. (Téglási Eresei József, Székely Mózes, Ürögdi Nagy Ferenc, id. Zeyk János, Szentiványi Mihály, Jánosfalvi Sándor István, Kővári László, Pataki Ferenc írásai). Válogatta a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Egyed Ákos. (Téka). Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973, 72-81. 27 A kolozsvári Házsongárdon álló síroszlopának felirata „Ürögdi Nagy János gazdasági egylet titkára szül. 1818. ápril. megh.1865. nov. 20." (EDA - Idézett helyen). Szintén Sajószentandráson született, majd a marosvásárhelyi és kolozsvári ev. ref. iskolában tanult, ahol a jogtudományokat is elvégezte 1843-ban. 1846-ban ügyvédi vizsgát tett, 1847-ben végzett a keszthelyi gazdasági akadémián. 1848-ban honvéd volt, a szabadságharc után besorozták s Lombardiában két évig szolgált. 1852-1858-ig gróf Dégenfeld Pál fiainak nevelőjeként Erdőszádán élt. Ezután két évig a külföldi gazdasági akadémiákat látogatta. 1860-ban a gazdasági egylet titkárává választották Kolozsváron. Bereczki Máté pomológiai főmúvének 1. kötetében az Erdély szépe almánál emlékezik meg róla, mint aki 1860-ban Belgiumban Grégoire neves pomológus vendége volt, s „vele Erdélyt megismerteié és megszeretteté”, s ezért nevezte el a belga kertész e névre új magoncát. (Bereczki, i. m. 1. kötet, 1877. 315.) Mezőgazdasági, szőlészeti, gyümölcsészeti cikkei a Gazdasági Lapokban, a Kertészgazdában, a Falusi gazdában jelentek meg. Szerkesztette az Erdélyi Gazdasági Egylet Évlapjainak 1860-65. VI-IX. füzeteit Kolozsváron. Lásd: Szinnyei: i. m. 9. kötet 637.; Sajószentandrás. In: Szolnok-Doboka vm. 28 A ménesi borvidék borai (Arad-hegyalja részeként) egykoron nagyon híresek voltak, a vörösborból készített ménesi aszú jó ideig vetélytársa volt a fehér szőlőből készített tokajinak. 29 Melyről Nagy Ferenc beszámolót írt: Értesítés és még valami a Kolozsvárit 1852. December napjaiban tartott Gyümölcs-kiállításról címmel (Kolozsvár, 1853.) 108
