Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Nagy Ágota: Parasztkertektől a gyógynövénykertekig
KERTÉSZKEDŐ, GYÓGYÍTÓ ASSZONYOK A 16-17. században élt magyar nagyasszonyok európahírű kertészkedő-tudománya nemcsak a kertészettörténet, de a magyar történelem fontos eleme is egyben. A török elleni háborúzás idején a csatákban távollévő főurak a gazdasággal nem tudtak kellőképpen foglalkozni, ez a feladat szinte teljes egészében az otthon lévő asszonyokra hárult. E korszakban a főasszonyok voltak a legkiválóbb kertgazdák. A gazdasági viszonyok miatt ekkor a díszkertészet helyett a haszonkertészet került előtérbe. Nemcsak a jobbágyok, de a főrangú emberek is azon voltak, hogy minél több és hasznosabb gyümölcsöt, zöldséget termesszenek. A virágokat is (hasonlóan a parasztkertekéhez!) veteményes kertjeikbe ültették. Különös gonddal nevelték a különféle gyógynövényeket is, egyrészt hasznukért, másrészt díszítő funkciójuk miatt, például kerti utak szegélynövényeként. Minden kastélyban volt olyan felszerelés, mellyel a gyógynövényeket a kor divatjának megfelelően föl is dolgozták. Ezek többnyire rézből készült lepárlóberendezések voltak, melyeket virágvízvevő edényeknek neveztek. A nagyobb kastélyokban külön épületben volt a lepárló. Az aszszonyok maguk készítették a különféle virágvizeket, szárították a gyógyító füveket. Enyinghi Török Bálint feleségének csurgói kertjében történt 1552-es öszszeírás szerint 200 bokor tárkony (Artemisia dracunculus), 50 bokor ruta (Ruta graveolens), 45 bokor üröm (Artemisia absinthium), 15 bokor levendula (Lavandula angustifolia), 47 bokor zsálya (Salvia officinalis), 400 bokor fehér liliom (Lilium candidum) volt. A dunántúli terület egyik legnevezetesebb, legnépesebb udvara volt a Batthyányaké Németújvárott. Batthyány Ferenc felesége, Poppel Éva a betegségek jó ismerője, gyógyítója volt. Ha személyesen nem tudott valahova eljutni, levélben küldött gyógyszert, leírta az eljárást, sok esetben pedig gyógyító asszonyt is küldött a beteghez. Állandóan alkalmazott fűszedő asszonya is volt. Számos orvosság-tudakozó levelet kapott Magyarország legnagyobb családjaitól. Nádasdy Tamás feleségétől Sárvárott 1568-ban gyomorrontás és hőség ellen kértek rózsavizet, cikóriavizet és levendulavizet. A Nádasdy-kertészetben számos gyógynövényt termesztettek, így többek között istenfát (Artemisia abrotanum), kerti kakukkfüvet (Thymus sp.), zsályát (Salvia officinalis), levendulát (Lavandula angustifolia), majoránnát (Majoranahortensis), rozmaringot (Rosmarinus officinali), rutát, (Ruta graveolens), csombordot (Satureia hortensis). I. Rákóczi György felesége, Lorántffy Zsuzsánna számos kertje közül a sárospatakit kedvelte leginkább, de sokat tartózkodott Fogarason és Munkácson is. Egy 1634-es összeírás szerint Patakon gyöngyvirágvíz, levendulabor, fodormentavíz, fehérliliomvíz, hársfavirágvíz, fecskefűvíz, majoránnavíz, szemvidítófűvíz; Fogarason rózsavíz, levendulavíz, turbolyavíz, istenfájavíz, porcsfűvíz sorakozott a víztartó szekrényekben.10 Fentiek kiegészítéseként még megemlítendő, hogy a 17-18. században az amerikai eredetű növényekkel - büdöske, paprika, paradicsom, burgonya és a dohány - bővült a sor, melyek eleinte dísznövényként szerepeltek a hazai főúri kertekben. A barokk és rokokó kertművészet mesterkéltségének (francia kert) ellensúlyozására a 19. században egyre inkább tért hódított a virágos tájkert (angol kert). 10 Wohl Lászlóné: A nő szerepe a növényekkel történő gyógyításban. Előadás az AIMA 8. kongresszusán Congres International des Musées d’ Agriculture (8.) (1987) (Budapest) 56
