Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Nagy Ágota: Parasztkertektől a gyógynövénykertekig
KERTTÍPUSOK AZ ELSŐ MAGYAR NYELVŰ KERTÉSZETI SZAKKÖNYVBEN A Posoni kert a hazai kultúrtörténet és kertészettörténet értékes, egyedülálló emléke. Szakszempontból is, irodalmilag is kiváló alkotás. Csaknem két évszázadon át a magyar kertészet alapvető munkája. Emellett hű képet ad a 17. századi növényi gyógyításról is. A Virágos kert című kötetben korhű képet kapunk a 17. század díszkertjeinek beosztásáról és azok fenntartásáról, amelyet ábrákkal is jól szemléltetett. A kertben csaknem 150 dísznövényfajt ápoltak, gondoztak. Ezeket termesztési hasonlóságuk alapján csoportosítva mutatta be Lippay. Az egyes munkafolyamatokat nagy gonddal írta le. A Veteményes kert című kötet a zöldségtermesztés tudnivalóiról szól. E növényeket szintén a termesztés módszereinek hasonlósága alapján csoportosította. Külön fejezetben foglalkozott a kertészeti magvetés és a hold változásainak összefüggéseivel. A magvetésen túl ismertette a zöldségfélékhez kapcsolódó gyakorlati munkákat is. Itthon elsőként sorolta fel „Az vetemények ellenségei ellen való orvosságok” módját és ezzel megvetette a növényvédelem alapjait. Ezen kívül foglalkozott a tartósítás kérdésével is. A gyógynövényekre vonatkozó fontos tudnivalókat elsősorban ebben a kötetben ismertette, a VII. részben. Itt „Az jó-szagú konyhára vagy Asztalra-való füvek Nemérül, és tulajdonságirúl” írt. Az ide sorolt növények: Abrotanum (istenfa), Absinthium (üröm), Basilica (bazsalikom), Cyparissus (ciprus), Hyssopus (izsóp), Lavendula (levendula), Spica (spikinárd levendula), Majorana (majoránna), Melissa (méhfű), Mentha (menta), Mentha Graeca (boldogasszony mentája), Pulegium (csombormenta), Rosmarinus (rozmaring), Ruta (ruta), Salvia (zsálya), Satureia (borsfű), Serpillum (mezei kakukkfű), Thymus (kerti kakukkfű), Urtica Romana (csalán). Művének utolsó része, a Gyümölcsös kert már csak halála után jelent meg, unokaöccsének, ifjabb Lippay Györgynek a segítségével 1667-ben, Bécsben. E kötetben a gyümölcsös és faiskolák munkáit írta le. Művében részletes felsorolást adott az egyes gyümölcsfajok fajtáiról, közöttük a hazai fajtákról is. így megkülönböztetett 4 köszméte, 3 ribizli, 4 kajszi, 6 barack, 10 szilva, 23 alma, 26 körte, 4 meggy és 6 cseresznyefajtát. Ezzel szinte megteremtette az első magyar fajtaismeret-tant. Az egyes gyümölcsök leírásainál magától értetődően utal Lippay azok gyógyításban betöltött szerepére is. Néhány példa: Alma: héjából pestis ellen füstölő. Körte: hasfájásra, vérhas, gombamérgezés ellen. Birs: gyomorerősítő, „jó lélegzetet szerez”, részegségből esett főfájás ellen igen jó. Szederj: fogfájásra, égési sérülésre. „Szép hajat nevel, ha ezen vízzel mossa ember a fejét, kivált-képpen, ha venyike, és fekete füge ágat, eggyütt főznek véle”. Cseresnye: macskaméze hurutra, fehér borban főzve vesekő ellen, az „ábrázat színét meg-jobbíttya; az szeme világját élesíti”? 9 9 Nagy Ágota: Lippay János Posoni kertje. Előadás a Gyógyszerésztörténeti Társaság Nyári Egyetemén. Pozsony, 2012 55
