Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Csomag Zsigmond: A magas és a népi kultúra írásos gazdálkodási emlékei, az agrárkalendáriumok
umra, ahogy az a georgikoni hallgatók jegyzetei alapján ez nyomon is követhető. De Nagyváthy János kéziratos uradalomvezetési könyvére, a „Közönséges Instructiora” is. A Plessing-féle kalendárium több esetben is bőbeszédűbb, és több egy-egy hónapban ajánlott munkát írt le, mint a célratörő és feszesen fogalmazó, uradalmi utasításokat adó Nagyváthy az Instructió-jában. Természetesen a georgikoni tanárok, akik egyben a keszthelyi uradalmat is vezették és a georgikoni tangazdaságot is irányították, mind a Nagyváthy-féle utasításokat, Instructiokat, mind a Plessing-féle kalendáriumi munkaleírásokat ismerték, és ez utóbbit oktatási segédanyagként is használták. Kiragadva néhány témát: Plessing kalendáriuma a mogyorószedést, hajától tisztogatását Szent Bertalan napja körül ajánlotta. Mogyoróolaj ütését is tanácsolta, a diók szedésénél viszont hosszú póznákat ajánlott a termés leverésére, amint az a paraszti gyakorlatban is előfordult. A kalendárium számos házi tennivalót is említett, mint például a gyümölcsaszalást, amelyet részletesen írt le, épp így a szilvalekvárfőzést, a szilvahéjtól megszűrt szilvaliktáriumfőzést18 (folyékony lekvár), vagy a bodzával való összefőzést és a liktárium eltartását is ismertette. Ezek a munkák asszonyi tennivalók voltak, paraszt-gazdasszonyi feladatok, amelyekre az 1796-ban megjelent kalendárium számtalanszor kitért a georgikoni hallgatók ismeretét is bővítve. Ugyanakkor az alapos trágyázást is ajánlotta a kalendárium.19 Nagyváti20 az 1792-ben írt „Instructio”-jában az uradalmakban januári munkaként a zöldséges pincék vizsgálatát és az ott tárolt, magnak való zöldségnövények kiválogatását jelölte meg. Ezeket a növényeket a rothadt és a rothadást okozó levelektől meg kellett tisztogatni. A Plessing-féle kalendárium is felsorolt néhány zöldségtermesztési tennivalót, elsősorban a pincékben, a zöld vermekben vagy a kertek alkalmatosabb veteményes ágyaiban. Márciusban a melegágyakat a kihűlés ellen szalmával, nádtakarással védték a fagyok ellen. A Plessing-féle kalendárium megszívlelendő tanácsokat adott a gazdasszonyoknak erre a hónapra is. Amennyiben a télire eltett savanyúságok tavaszra elfogytak, a kalendárium a már legkorábban kihajtó salátafélékből javasolja friss saláta készítését. Mind a gyerekekkel, mind a házi cselédséggel összegyűjthette ezeket a konyhára szánt kora tavaszi salátaféléket a ház asszonya. A hó elolvadása után a kizöldülő növénykéket gyűjtötték, úgymint a vadsalátát, a vadcikóriát, a vad „rapuntzlit”, a vadkomlót, a porcsinfüvet stb. De még áprilisban sem volt késő összegyűjtögetni a gátak és bokrok mellékéről a gyenge csalánt, a rétekről a szarvasnyelvű füvet, a szántóföldeken a galambbegyet, a források mellett a vízitormát. Ezek a salátafüvek egyébként a városokban keresett kora tavaszi csemegék voltak, így az eladásuk különösebb gondot nem jelenthetett, amint erre a Georgikonban is tananyagként ismert népszerű kalendárium rámutatott, „...az efféle füvek, és palánták kikeresése nem tsak hasznos, hanem egy valóságos jó mód a Gyermekeknek a henyéléstől való könnyű el-szoktatására.”21 Áprilisban a kertek felásása után sárgarépa vetését, majd ezt felülvetve rozst, végül április végén mákot vetettek a Festetics-uradalmakban. Ez a kettős haszno18 A török időszak jellegzetes gyümölcslekvárja, édessége volt a liktárium. 19 Plessing 1796. § 504., 505., 506., 530., 531., 532., 533., 534., a trágyázásra §515. 20 Nagyváti János: Közönséges Instructio a Mlgos Tolnai Gróf Festetics György Királyi Kamarás Uradalmaiban gyakoroltatni szokott Gazdaságnak rendjén keresztöl. Kézirat. 1792.6. (Nagyváthy János 1791-ben és 1792-ben még ti-vel írta nevét, később thy-al.) 21 Plessing 1796. §127-128. Az áprilisi adatok uo. §182. 42
