Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Múzeumpedagógia - Wellisch Maya: A kapujasincs nyitott múzeum hazai és nemzetközi élő interpretációi
is szolgál, biztonságot nyújt, akárcsak a ház, vagy a vár. A hajó a legkülönbözőbb formákban jelenhet meg a szimbolikában. A kereszténység számára Noé bárkája a legalapvetőbb példa, amely a hit általi üdvözülés képi megjelenítője. Általában a küzdelmes, de eredményes utazás eleme, amely lehetővé teszi a viharok átvészelését csónakként, tutajként a „túlpartra” való biztonságos átkelést jelképezi. A kert szimbolikája is igen összetett. Képe egyfelől a szabad őstermészettel kerülhet szembe, mint emberi felügyelet alatt álló természet; ha gondozatlan, túlburjánzott formába megy át, kacskaringós, nehezen járható ösvényeivel rendezetlenségbe való visszahullást szimbolizál, melyben az ember eltévedve, magára hagyatva újra kiszolgáltatott helyzetbe kerül - ide kapcsolható a labirintus (útvesztő) szimbolikája is. Másfelől viszont mindezek mellett létezik pozitív elvont értelmezése is, amennyiben az emberi lélekkel azonosítjuk: az ápolás, elrendezés, gondozás igénye teszi érintkezővé a két világot; valamint a labirintussal rokonítható kert elágazó ösvényein bolyongva mégis megmarad a lehetőség, hogy felleljük a lélek igaz útját. A kert és a labirintus tehát a belső utazás képe is egyben, a belső kalandozásé, amelynek végeredményeként önmagunkra találunk KITÁRUL AZ IDŐN TÚLI VALÓSÁG Egészen másra irányul, de legalábbis más alapokra építkezik a tantra rendszere. A hinduizmus és a buddhizmus talaján kialakult, spirituális gyakorlatokat magában foglaló tan központi célja a lét energiáinak felszabadítása, és azok szellemivé való átalakítása. A tantra gyakorlója meditációk útján sorra felszabadítja lényének alkotóerőit, melyek a csakrákban az emberi testben a létfontosságú szerveknél szabályosan, hierarchikusan elhelyezkedő láthatatlan erőközpontokban összpontosulnak. A meditáló személy különböző jantrákat (vagy egyes területeken, mantrákat, geometrikus szimbólumokból kialakított ábrákat) használ az elmélyedéshez. A bonyolult szerkezetű, körkörös elrendezésű ábrára koncentrálva a jógi végigjárja csakráinak hierarchikusan szerveződő rendszerét: először az alsóbb, ösztönerőket magában hordozó központokat, majd a mentális központokat. Végül a legfelső szellemi központhoz jutnak az így összegyűjtött energiák, és megvalósul a tantra gyakorlatának központi célja, vagyis az az állapot, amelyben az idő érzékelhetetlenné válik, és kitárul az időn túli valóság. A CSILLAGÖSVÉNY ÚTJA Elődeink világunkat megannyi — egymással kölcsönhatásban lévő — erő szövedékének látták, így az is érthető, hogy a mindenség elemei között az égitesteknek is befolyásoló erőket tulajdonítottak. Az asztrológia, vagyis a bolygók állásának értelmezésén alapuló jóslási rendszer az ókori Babilóniából indult útjára, idővel elterjedt az egész Közel-Keleten, majd Indiában és Kínában, e területek mindegyikén sajátos, egyedi utakon fejlődött tovább A modern kor racionális világában persze a szimbólumoknak kevésbé van már helyük, így leginkább a művészet és az álom tudatalattiba olvadó terébe szorul vissza a jelképek hajdan kiterjedt rendszere. A művészet és az álom „alkotásaiban” azonban újra és újra lehetőséget kapnak, hogy eredeti állapotukban léphessenek elénk. Talán érdemes időről időre foglalkozni gazdag és titokzatos világukkal, amely mindig is része marad az emberi gondolkodásnak. 369
