Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth József: Víz és ember a Szévíz patak középső folyásánál. Egy zalai mikrotérség jellegzetességei
magának a kertjében, hogy a megfelelő víznyomást és mennyiséget biztosítsa. Az ivóvíz a hálózat kiépítésekor még olcsó volt, ezért a saját rendszereket nem tartották karban illetve felszámolták őket a legtöbb háztartásban. A megnövekedett vízkivétel miatt a vízbázis csökkent, sok helyen kiszáradtak a kutak. Ezért ma már kevés helyen használnak kútvizet, pedig locsolásra, tisztításra a mai árak mellett igencsak megérné. Egyébként Nemeshetésen új ház építésére nem adtak ki engedélyt 1970-es években, a központi akarat ugyanis szerepnélküli településsé nyilvánította a falut, melyet nem fejleszteni, hanem elsorvasztani kell. Ezt a törekvést sajnos siker koronázta, alig épült új ház azóta a településen. A Szévíz mentén először a központi településeken indult meg a vízhálózat kiépítése. A búcsúszentlászlói vízmű 1981-ben létesült, 1983-ban Pölöskén is elkészült a hálózat, amihez egy magaslati tározó épült. Nemessándorházán 1984-ben épült ki a vízműhálózat, Kisbucsán 1990-ben, Nemeshetésen 1991-ben, itt szintén magaslati tározó is készült a Gondóta-hegyen. Az ezekhez a községekhez tartozó vízadó kutak Búcsúszentlászlón, a Szévíz menti dombok szélén találhatóak, ahol vastalanítják is az ivóvizet. Az 1991-es önkormányzati törvény mindenhol kötelezővé tette a vízközmű-szolgáltatás kiépítését. A Szévíz alsó folyásánál Zalaszentiván a vízmű központ, ahol víztorony is van. Az ide tartozó Pethőhenyén 1985-ben, Alibánfán 1986-ban épült meg a vízvezeték. Érdekes, hogy a zalaszentiváni vízadó kút időközben elapadt, és most Zalaegerszegről kapják a vizet. Alsónemesapátiban és Nemesapátiban egy közös különálló vízmű van, amelyhez 1991-ben készült el a vezetékhálózat.46 Sajnos a csatornahálózat csak a 21. században került kiépítésre, pedig az ivóvízhálózat megépülését követően a háztartási szennyvíz mennyisége ugrásszerűen megnőtt. Ezt sokszor szabálytalan módon kezelték, sok helyen egyáltalán nem építettek derítőt, máshol pedig a megtelt szennyvíz aknákat egyszerűen a kertbe szivattyúzták ki. Az élővizekbe, sőt néhol a kútba(!) engedték. Ennek következménye az lett, hogy elszennyeződött az a vízadó réteg, ahonnan a kutakba áramlik a víz. így helyenként a kutak vize rossz szagú, emberi vagy állati fogyasztásra is alkalmatlan. Mivel a Szévíz a Balaton vízgyűjtő területéhez tartozik, ezért a legkisebb településeken is kötelező lett a kétezres években a szennyvízcsatorna-rendszer kiépítése. Pölöske és Zalaszentmihály építette meg először a helyi hálózatot, ahonnan a szennyvíz Pacsára kerül. Viszonylag nagy önerőt vállaltak ezek az önkormányzatok, ami hosszú évekre lekötötte más jellegű fejlesztések elől az anyagi forrásaikat. Sok idős és kis jövedelmű lakos azonban nem tudta volna kifizetni saját erőből a csatornázás költségeit. A tőlük északra levő községek a zalaegerszegi központú csatornahálózathoz csatlakoztak, ahol jelentős összegű Európa Uniós támogatásból építették meg 2008-tól a helyi gerinchálózatot. A helyeik jövedelméhez képest magas költségeket hozott a csatornázás. Telkenként 200 000 forintos csatlakozási díjat kellett a lakosoknak kötelezően befizetni. Erre jött még rá a rákötés költsége, amivel sokan addig vártak, amíg országosan a talajterhelési díjat mintegy tízszeresére emelte a kormány. Ekkortól lett olcsóbb Ez erősen érdekeltté tett minden háztartást, hogy a szennyvíz csatornahálózathoz csatlakozzon. Búcsúszentlászló, Nemessándorháza, Nemesszentandrás szennyvízét kezdetben felpumpálták Nemeshetésre, és a hegyen keresztül juttatták el a megyeszékhelyi szennyvíztisztítóba. Mivel ennek energia46 Az Észak Zalai Víz- És Csatornamű Zártkörűen Működő Részvénytársaság munkatársainak szóbeli közlései alapján 293
