Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth József: Víz és ember a Szévíz patak középső folyásánál. Egy zalai mikrotérség jellegzetességei
változott az önkormányzati társulás, így mindez egyáltalán nem tekinthető egyedi jelenségnek, inkább az átalakuló viszonyokra jellemző állapotnak. A változások irányára utal, hogy nemrégiben a közelben található Pethőhenyén népszavazást rendeztek a település Zalaegerszeghez csatlakozásáról, amely kezdeményezés nem kapta meg végül a szükséges szavazatokat. A megyeszékhelyhez a 20. század második felében sok környező falvat csatoltak, többek közt a Szévíz mikrotérséggel és Pethőhenyével is határos Csács, Bozsok, Botfa községeket, amelyből utóbbi kettő mostanáig nem is épült egybe a várossal, és önálló falu jellegét mutatja továbbra is. így nem túlzás a megyeszékhely agglomerációjához sorolni a Szévíz menti településeket, hiszen a lakosság többsége oda jár dolgozni, tanulni, bevásárolni. A kisebb településekről, zsákfalvakból átszállás nélkül tömegközlekedéssel szinte csak a megyeszékhelyet lehet elérni. Ennek ellenére a 2014. évi országgyűlési választókerületi besorolásnál a Szévíz mente települései a keszthelyi körzethez kerültek, Zalaszentbalázs kivételével, amely a nagykanizsai körzethez tartozik. Búcsúszentlászló, Nemeshetés, Nemessándorháza, Nemesszentandrás továbbra is közösen tartanak fent különféle intézményeket, mint például iskola, óvoda, orvosi és fogorvosi rendelő. Ezen falvak nemcsak földrajzilag különíthetőek el jól, de történeti fejlődésükben is sok hasonlóságot mutatnak. Ezért választottam ki a Szévíz Középső folyásánál található területet arra, hogy bemutassam miként alakult itt a víz és az emberek viszonya a 19-20. században. A TERÜLET EMLÍTÉSE TÖRTÉNETI FORRÁSOKBAN A Szévízet meglehetősen kevés 18. század előtti forrás említi. Bél Mátyás Festetics Kristóf meghívására 1731 végén több hónapot töltött a balatonkeresztúri uradalom környékének tanulmányozásával és értékes adatokkal szolgált a hasonló adottságú, Somogy megyében elterülő Ormándi-berekkel kapcsolatban,23 azonban az 1730-as években készített Zala vármegye leírásában sajnos nem tért ki részleteiben a Szévíz menti területekre, éppen csak megemlíti a Pölöske patakot, mint a Zala mellékvizét. Az adatgyűjtést teljesen nem is fejezte be, és a kéziratban maradt szöveg magyar fordítását a 20. század végén tette közzé a Zala Megyei levéltár. Az azonban kiderül belőle, hogy a Pölöske megnevezés még mindig használatban volt, a Szévíz/Szélvíz/ Sárvíz pedig nem szerepelt benne24. Az 1806-1869 között történt második magyarországi katonai felmérés során a Szévízről készült térképlapokon egyszerre 4 szövegváltozat is szerepel: Szee víz, Szée víz, Szeé víz és Szép víz. míg a szomszédos Principális csatorna „Nagy Canal” néven van feltüntetve. Az 1810-es években a térképészeti felmérés alkalmával további információk is lejegyzése kerültek, melyeket T. Mérey Klára Zala megye útjai és a mellettük fekvő települések a XVIII-XIX. század fordulóján című munkájában közölt. Ebből kiderül, hogy ebben az időben a két szomszédos völgyben jelentősebb útvonalak futottak, 23 Bencze Géza: Kísérlet az Ormándi-berek lecsapolására (1814-1821) In: Zalai Múzeum 13. 208. 24 Bél Mátyás Zala Vármegye Leírása In: Káli Csaba (szerk.): Zala megye a XVIII-XIX. Században két korabeli leírás alapján. In: Zalai Gyűjtemény 46.1618. 282
