Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth József: Víz és ember a Szévíz patak középső folyásánál. Egy zalai mikrotérség jellegzetességei
településeket elárasztotta, és a lakóknak a közelben fekvő magasabb helyekre kellett költözniük. A vízállás egészen a 17. századig magas volt. Ennek oka részben a „kis jégkorszak” kísérőjelenségeként megfigyelhető csapadékosabb időjárás lehetett. Ezzel egyidőben a vízimalmok is megsokasodtak, olyan helyeken is, ahol manapság a vízfolyások kellő vízhozam hiányában nem hajtanának meg komolyabb szerkezetet.12 13Többen feltételezték, hogy a Szévíz-völgy is valamikor a tágabb értelemben vett Balaton területe lett volna, a térképek szintvonalai alapján megállapítható, hogy a Szévíz völgye annyival magasabban van, hogy a középkorban is már önálló vízrendszert alkothatott. A „kis jégkorszak” idején tapasztalható magasabb vízállás a Szévíz mentén is a mainál jóval nagyobb vízzel borított területet eredményezett. Mindet megmagyarázza azt is, hogy az itteni középkori települések miért helyezkedtek el a mai medertől távolabb, magasabb helyeken. A mai Zala folyó képét erősen meghatározzák a vízszabályozások, sok helyen szinte mesterséges csatornává alakították a folyó medrét. Ezt a 19-20. század során ásták ki, és legutoljára 1950-60-as években újították meg nagyobb mértékben. Mindez a Szévízről is elmondható.14 A Szévíz-völgy ármentesítésére 1842-ben alakult meg a Szévíz Társulat, amely 1889-re készült el az új medermunkálatokkal, és későbbi is ellátott fenntartási feladatokat. A lecsapolás munkálatainak részleteit még további kutatásnak kell feltárnia. A Szévíz más olyan hajdani vagy ma is létező lápterületen átfolyó vízfolyások közé sorolható, mint a Hanság; a Principális- és a Foglár-csatorna, a Tapolcai-medence, a Nagyberek-Boronkamellék vízrendszere vagy a Keszthely-Sármelléki láp.15 HOGYAN FORMÁLTÁK A TÁJAT A HELYI LAKOSOK? Az archeológiái feltárások bizonyítják, hogy a Szévíz mentén az emberek már a csiszolt kőkorszak óta élnek. A forrásához közeli területeken a régészek találtak egy római kori villagazdaságot, és a népvándorlás korában itt élő gótok, alánok, avarok szlávok temetkezési helyeit is feltárták.16 A honfoglalást követően a terület a Magyarország nyugati gyepűjéhez közel feküdt, nehezen átjárható mocsaras vidékként az idegen behatolóktól védte a központi területeket. A ma itt található települések többségének nevei már Árpád-kori forrásokban is szerepelnek. A középkor végiéig az itt élő népesség döntően nem változtatta meg a természeti környezetet. A 16-17. században e térség a török hódoltság és a magyar királyság ütközőzónája volt, emiatt erősen megritkult a lakosság, több település teljesen eltűnt. így a megművelt földterület is csökkent, a táj nagyobb részét újra erdők vették bírókba. A Zalaegerszeg környéki dombokon levő őshonos erdőket legnagyobb részben tölgy, emellett bükk, hárs, gyertyán, vadgyümölcsök (vadkörte, vadalma, dió, berkenye) és 12 A Nagy-Berek Magyarország egyik kistája, a Kis-Balaton egyik meghatározó ökológiai tényezője. Területe három kistérség: a marcali, a fonyódi ésa hévízi között oszlik meg 13 Vadas András-Rácz Lajos: Éghajlati változások a Kárpát-medencében a középkor idején. In: Agrártörténeti Szemle. 2010.1-4. szám 14 Területi áttekintés (4-2 Zala) Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság http://vizeink.hu/details. php?alegyseg=4-l hozzáférés: 2013. november 19. 15 Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítése Beszámoló a hidromorfológia-makrofita gyorsfelmérés és -minősítés terén végzett munkáról 7. Forrás: http://enfo.agt.bme.hu/drupal/sites/default/files/A%20hidromorfol%C3%B3gia-makrofita %20gyorsfelm%C3%A9r%C3%A9s%20%C3%A9s%20-min%C5%91s%C3%ADt%C3%A9s.pdf Hozzáférés: 2015.1.13. 16 Vándor László - Szőke Béla Miklós: „Nagy utazás” Kultúrák határán. Településtörténeti kutatások a Szévíz és Principális völgyében. 1-15. 277
