Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth József: Víz és ember a Szévíz patak középső folyásánál. Egy zalai mikrotérség jellegzetességei
Víz és ember a Szévíz középső folyásánál Egy zalai mikrotérség jellegzetességei TÓTH JÓZSEF Bár a Szévíz a Zala legjelentősebb mellékvize, még a zalai lakosok közül is kevesen tudják, pontosan hol található. A Szévíz mentének egységes bemutatására eddig nem törekedett a földrajzi, néprajzi, történeti vagy szociológiai szakirodalom, pedig figyelemre méltó lenne e mikrotérség. Észak-déli irányban hosszan nyúlik el, és ezért különböző közigazgatási egységekbe (járásokba, korábban kistérségekbe) tartoztak és tartoznak ma is települései. A területre vonatkozó történeti szakirodalom áttekintése során világossá vált, hogy a legtöbb településről a 20. századot megelőzően meglehetősen kevés a fellelhető forrás, illetve sok esetben még az alapkutatásokra nem került sor. Ezért most csak a területen élő emberek a vízhez való viszonyának felvázolására vállalkozom a 18. századtól a napjainkig. Az országos társadalom- és gazdaságtörténeti események helyi hatásairól, illetve a települések helytörténetéről csak érintőlegesen lesz szó, ezeket még további kutatásoknak kell feltárniuk. A szóbeli adatközlők kérésükre anonimek maradnak. A Szévíz 223 négyzetkilométeres vízgyűjtője ugyan csak 0,24%-át teszi ki Magyarország jelenlegi területének, az itt található 14 település azonban történelmében, valamint természet-, gazdaság- és társadalomföldrajzi szempontból is meglehetősen heterogén. Célszerűnek látszott a kutatást egy kisebb területi egységen megkezdeni. Mivel jómagam Nemeshetésen, a Szévíz középső folyása mentén lakom, ezért jelen keretek között az itt található községek jellegzetességeinek feltárására vállalkoztam. A mikrotérség déli határa a 75-ös (Keszthely-Rédics) főút, az északi a 76-os (Balatonszentgyörgy-Zalaegerszeg-Körmend) főút. A nyugati határ a Felső-Válicka patak vízgyűjtője, a keleti határ pedig a Principális csatorna vízválasztója. A SZÉVÍZ RÉGI ÉS ÚJABB ELNEVEZÉSEI A Szévíz és szinonimái sokféle alakban szerepelnek a rendelkezésre álló forrásokban. Emellett általános ismeretelméleti probléma, hogy sok esetben az újságírók, a közigazgatás és a különböző tudományágak, mint a földrajz, néprajz vagy a történetírás nemritkán eltérő területi meghatározásokat használ. Az ezek egységesítésére törekvő könyvtártudományi projekt az Országos Széchényi Könyvtár égisze alatt épülő névtér tezaurusz, amely a következő meghatározást adja a Szévízre: „Pölöskefő határában eredő, alsó szakaszán Sárvíznek is nevezett, Nemesapátitól délre, Tóbereknél a Zalába ömlő, 20,095 km hosszú kisvízfolyás”, melynek szinonimái a Piliske (Pölöske) és a Sárkány-patak elnevezések.1 Sajnos ez a meghatározás 1 Forrás: http://mek.oszk.hu/cgi-bin/thes.cgi?desc=Sz%e9v%edz&trunc=0> hozzáférés: 2014. 3.17. 273
