Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: Termelőszövetkezetek elleni tüntetések 1953 nyarán. "Nem hallgatunk a kommunistákra, mert miénk a hatalom, mi rendelkezünk."
Szalma István nemcsak a véleménye szerint túlhatalommal rendelkező helyi párttitkár, hanem a községet, a téeszt uraló járási hatalom ellen is lázadt. Sőt indulatos kritikája a „Párt”-ra és a „vezérekre” is vonatkozott: „[A] párt beszél, hogy harcolni kell a kizsákmányolok ellen, hisz az a legnagyobb kizsákmányoló és azok a csirkefogó vezetői, akik fent vannak a központban.”57 Szalma vallomása szerint Balázsi az ellene fellépőkkel szemben a korábbi hierarchikus viszonyok változatlan érvényességét, kiváltságos hatalmi helyzetének továbbélését hangsúlyozta. Azt közölte velük, hogy: „... majd ő megmutatja, hogy nem léphetünk ki a tszcs-ből.”58 A távozó párttitkár után érkező tanácselnök valószínűleg szintén hatalmi pozícióját érzékeltetve kommunikált az emberekkel, mivel az aratók azzal fenyegették meg, hogy ő is úgy jár, mint Balázsi:,,... akit nem régen kergettek el.”59 A mezőn elkezdődött erőpróba következő helyszíne a csoportiroda volt, ahol 7-én este az elnök jóváhagyása nélkül is összejöttek a tagok. Itt újra felolvasták a Szabad Népből a kormányprogramot, majd a könyvelő jegyzőkönyvet készített arról, hogy „... aki ki akar lépni a csoportból, mit kap és meddig köteles dolgozni.”60 22 téesztag írta alá. Mindezt Balázsinak sem sikerült megakadályozni. A gyűlésen megjelenő párttitkárra - Balázsi vallomása szerint - Szalma a következő szavakkal támadt: „[Ejlmondott mindenféle csirkefogó-csavargónak, hogy most már te nekünk nem dirigálsz, mert meg van a lehetőség, hogy mi döntsünk saját ügyeinkben, és így egyáltalán terád nincs szükség, jó lesz ha azonnal kitakarodsz a helyiségből.”61 Három nap múlva éjszaka Szalma Istvánt őrizetbe vette az ÁVH, felesége megfogalmazása szerint „férjét éjszaka bűntelenül elrabolták.”62 A barabási történet innentől kezdve a többi vizsgált ügytől eltérően más irányba terelődött. Ebben a községben a falu és a hatalom konfliktusa nem a kilépés - bentmaradás kérdése mentén alakult tovább, éleződött ki és vezetett nyílt összecsapáshoz, hanem ugyanúgy, mint Porcsalmán 1951-ben, a közösség egyik ártatlan „bűntelen” tagjának kiszabadítása érdekében fogtak össze és léptek fel a hatalom ellen az emberek. A TÜNTETŐ TÖMEG Az előző fejezetekben azt próbáltam meg bemutatni, hogy a politikai fordulat híre hogyan jutott el a hat Szabolcs-Szatmár megyei községbe, hogyan értelmezték azt az emberek, és miként befolyásolta a téesztagok elgondolásait, cselekedeteit. Az önálló gazdálkodás újrakezdésének ígérete mindenhol aktivizálta, kollektív cselekvésre ösztönözte a téeszekből kilépni szándékozó tagokat. A téeszek tömeges bomlásától megrettent helyi hatalom ellenére, egymással összefogva, szuverén erőként fellépve deklarálták szándékaikat, szervezték meg akcióikat. Ez a folyamat nagy vonalakban hasonló módon zajlott le minden vizsgált községben, közelebbről figyelve azonban községenként eltérő változatok jöttek létre. 57 Uo. 56. Balázsi Bertalan tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Barabás, 1953. júl. 9. 58 Uo. 31. Feljegyzés Szalma István kihallgatásáról, Nyíregyháza, 1953. júl. 11. 59 Uo. 16. Kovács József áv. őrnagy jelentése a Barabás községben történt eseményekről az ÁVH Szabolcs-Szatmár megyei Osztályának, 1953. júl. 11. 60 Uo. 33. Feljegyzés Szalma István kihallgatásáról, Nyíregyháza, 1953. júl. 11. 61 Uo. 16. Kovács József áv. őrnagy jelentése a Barabás községben történt eseményekről az ÁVH Szabolcs-Szatmár megyei Osztályának, 1953. júl. 11. 62 Uo. 16. Kovács József áv. őrnagy jelentése a Barabás községben történt eseményekről az ÁVH Szabolcs-Szatmár megyei Osztályának, 1953. júl. 11. 259
