Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: Termelőszövetkezetek elleni tüntetések 1953 nyarán. "Nem hallgatunk a kommunistákra, mert miénk a hatalom, mi rendelkezünk."
jegyzőkönyvet is aláírt a csoportnál és küldött, hogy mi is menjünk és írjuk alá. Mi el is mentünk az irodába és útközben is kiabált utánunk, hogy menjetek, írjatok ti is alá. A csoportirodán nem találtunk senkit. S kimentünk a földre. Amikor kimentünk a földre, Polacsek újra neki állt, hogy menjünk vissza a faluba és hagyjuk abba a munkát addig, amíg...a jegyzőkönyvet alá nem írjuk. Mi többen nem akartunk jönni, de a mi munkacsapatvezetőnk, Sivadó György elkezdett blamálni bennünket, hogy »ilyen a magyar ember, így nem tart össze« és becsmérelt bennünket. Erre mi is mentünk utánuk. Útközben találkoztunk Ö. Nagy Györggyel, aki mondotta, hogy inkább menjünk vissza aratni, mert szabotázsnak veszik, ha abbahagyjuk a munkát, majd estére el lehet intézni. Mi erre vissza is tértünk.”36 Baksán Mihály beszámolója azokat az apró mozzanatokat is látni engedi, amelyek távolabbról nézve egységesnek és határozott irányúnak tűnő kollektív cselekvéssé állak össze. Láthatjuk, hogyan alakul ki az a kohéziós erő a tagokat között, amely közös fellépésüket lehetővé teszi. Megfigyelhetjük, hogy milyen tényezők befolyásolják a csoport tagjainak viselkedését (mintakövetés, elbizonytalanodás, kényszercselekvés, megerősítés), és a domináns személyek (Polacsek, a munkacsapat-vezető, majd Ö. Nagy) véleményének milyen hatása van a többiek cselekedeteire. Esti demonstrációjukon a Vasvári tszcs összegyűlt tagjai nemcsak a jegyzőkönyvet írták alá, hanem kiharcolták azt is, - hogy miként, arról a következő fejezetben lesz szó - hogy a tszcs vezetése kiadja nekik belépési nyilatkozataikat. Sikeres akciójuk a község másik két csoportját is mozgósította a késő esti órákban. Az Új Világ tagjai először a csoportirodába mentek, majd, mivel ott nem kapták meg a nyilatkozatokat, a tanácselnököt ébresztették fel. Gajdics elbeszélése szerint dühösek voltak a Vasvári Tszcs tagjaira: „[Szjidtak minket, mert nem szóltunk nekik arról, mit akarunk csinálni.”37 Minden bizonnyal a község termelőszövetkezeti csoportjai közti nagyobb összefogást hiányolták. A harmadik tszcs, a „Kossuth” tagjairól csak annyit tudunk, hogy a hír hallatán kijelentették: „[Mjenjünk mink is és kérjük a nyilatkozatot.”38 Itt említeném meg azt is, hogy milyen jelentős hatással voltak az egyes községekben lezajlott sikeres vagy annak vélt megmozdulásokról terjedő hírek a többi községre. Minél több helyen sikerült a téesztagoknak megszerezniük belépési nyilatkozatokat vagy Budapestre eljuttatniuk a kilépési szándékukat tartalmazó jegyzőkönyvet, annál kisebb lett a többiek félelme és annál erőteljesebb mintakövető magatartása. Az egyik vasvári csoport tagja például azzal biztatta a következmények miatt aggódó társát: ,,[N]em lesz belőle semmi [baj], mert mindenfele így megy, mindenki követeli a nyilatkozatot.”39 Biriben pedig a hírek hallatán „... mindenki azon zúgolódott, hogy akkor Biriben miért nem lehet megcsinálni úgy, mint Nyírbátorban.”40 A felbomló téeszekről és hazahajtott állatokról szóló információkat a községek mobilabb lakosai hozták és vitték. A nyírbátori hírt például a biri téesznek a járási székhelyen járt kocsisa hozta haza falujába és mondta el a szövetkezeti bolt előtt beszélgető embereknek. Danka János biri téesztag is a nyírbátori vásárban találko36 ÁBTL V-112454.23. Baksán Mihály tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Nyírvasvári, 1953. júl. 12. 37 Uo. 50. Jegyzőkönyv Gajdics Sándor kihallgatásáról a nyíregyházi ügyészségen, 1953. júl. 20. 38 Uo. 25. Svecz János tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Nyírvasvári, 1953. júl. 12. 39 Uo. 40 ÁBTL V-108624. 29. Feljegyzés Bakati Mihály kihallgatásáról, Nyíregyháza, 1953. júl. 14. 255
