Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: Termelőszövetkezetek elleni tüntetések 1953 nyarán. "Nem hallgatunk a kommunistákra, mert miénk a hatalom, mi rendelkezünk."
A csoporttagoknak ezt a törekvését a helyi hatalom az általunk vizsgált esetekben többnyire nem tudta megakadályozni. Egy sikeres esetet említenek csak a vizsgálati iratok: a biri tszcs Budapestre igyekvő küldötteit az ÁVH az újfehértói vasútállomáson feltartóztatta és Nyíregyházára szállította.25 További sorsukról nem tudunk. Feltűnő jelenség, hogy egyetlen olyan személyt nem vontak később felelősségre az községekben lezajlott megmozdulásokért, aki a csoport megbízásából Budapesten járt. Feltételezhető pedig, hogy olyan emberek vállalták el ezt a feladatot, akik a helyi akciók szervezésében, a tagság követeléseinek megfogalmazásában is aktívan részt vettek. A helyi hatalommal való összeütközés oka elsősorban nem az volt, hogy a téesztagság írásba foglalta kilépési szándékát és azt eljuttatta az illetékes központi szerveknek. Ez a törekvésük csupán annyiban rúgta fel a „rendet”, hogy nem vették figyelembe a hatalmi hierarchiát és ügyeiket a helyi vezetők megkerülésével akarták intézni. Céljuk azonban pont a hatalom előírásainak betartása volt: időben jelezni akarták, hogy élni kívánnak a felkínált lehetőséggel és kilépnek a csoportból. A fő konfliktus akkor alakult ki a helyi hatalom és a lakosság között, amikor belépési nyilatkozataik visszaadását kezdték el követelni. A kilépési szándékukat deklaráló és saját elhatározásukból létrehozott dokumentumról úgy gondolták, hogy nincs olyan ereje, mint a kollektivizáló hatalom által kikényszerített belépési nyilatkozatoknak. Az egyik nyírvasvári csoporttag ezt így fogalmazta meg: ,,[A] jegyzőkönyv aláírása nem sokat ér..., hanem a belépési nyilatkozatot adják ki, mert az egy hivatalos okmány.”26 A téesztagság tényét rögzítő hivatalos dokumentum visszaszerzése annak a biztos jele volt számukra, hogy többé már nem téesztagok. E logika szerint tehát nem a hivatalos okmány létezése, hanem birtoklása határozta meg érvényességét. A belépési nyilatkozat szerepének felértékelődése, egyszerű okmányból jelképpé formálódása nyilván összefüggött létrejöttének körülményeivel. A kollektivizálási kampány során a szervezők fő törekvése nem a gazdák tényleges csatlakozási szándékának kialakítása, hanem csupán a belépési nyilatkozat formális aláíratása volt. Nem véletlen, hogy a „belépett - nem lépett be” dilemmája többnyire az „aláírt - nem írt alá” kérdéseként fogalmazódott meg. A belépési nyilatkozat birtoklása a helyi hatalom számára is fontos tényező volt. Tisztában voltak azzal, hogy kiadása a velük szembeszegülök győzelmét, saját gyengeségük elismerését jelentette volna. Az ellentétes érdekek legélesebben tehát a nyilatkozat körüli összecsapásokban váltak láthatóvá. A SZERVEZKEDÉS 1953-ban a termelőszövetkezeti csoportok munkaszervezete adta a keretet ahhoz, hogy a tagok azonos célok érdekében együttesen fellépő csoporttá szerveződjenek. A brigádokban, munkacsapatokban dolgozók a közös munka, az aratás során beszélték meg az új helyzet kínálta lehetőségeket, alakították ki céljaikat és a célok eléréséhez alkalmasnak vélt stratégiát. A kollektív akciók is kezdetben egy-egy brigádhoz kötődtek, majd több brigád együttműködéséből jöttek létre a csoporttagok többségét aktivizáló megmozdulások. 25 ÁBTL V-108624. 24. Feljegyzés C. Papp György kihallgatásáról, Nyíregyháza 1953. júl. 14. 26 ÁBTL V-l 12454. 25. Svecz János tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Nyírvasvári, 1953. júl. 12. 252
