Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Szotyori-Nagy Ágnes: Egy naiv lélek a fáraók országában. Ifjabb Paikert Alajos három önéletrajzi írásának forráselemzése
volt),46 ami tovább növekedhetett bizonyos idő elteltével. Továbbá a múzeumépület első emeletét Paikert és felesége megkapta lakásul (az egyiptomi kormány költségére), évi két és fél havi fizetett szabadságot és két személy részére az útiköltség térítést Budapestről Kairóba.47 Az első és a harmadik önéletrajzban sokszor jelenik meg a „semmiből” megteremtett kairói múzeum képe. Az első életrajzban a budapesti, a harmadikban a kairói intézményről beszél a „magam múzeumaiként. Az első önéletrajzban kétszer hangzik el, hogy a budapesti múzeum főleg Paikert műve. Paikert egyszer Mayer miniszter, egyszer pedig Fuad szájába adja ezt az állítást. Ennek kapcsán érdemes utalni egy sajátos előzményre. A Budapesti Hírlap 1908. április 8-i számában igen érdekes és szokatlan közlemény található. Maga Paikert Alajos kérte, hogy jelentessék meg sorait, amelyekkel tisztázni óhajt bizonyos „félreértéseket”, azt tudniillik, hogy a budapesti múzeum az ő műve lenne. Többek között a múzeum berendezéséért járó dicséretet is elhárítja, szükségesnek tartva kijelenteni, hogy a múzeumnak nem igazgatója, csak őre, illetve a berendezés dicsősége elsősorban Saárossy-Kapeller Ferencet, az akkori igazgatót és a kialakításban részt vevő számos szakembert illeti meg.48 ÉLETEM ÉS MŰKÖDÉSEM 1929-ben Barcelonában az ottani világkiállítás magyar pavilonja mezőgazdasági osztályát rendeztem be, amikor Budapestről sürgönyt kaptam, jöjjek haza, mert ott az egyiptomi kormány kiküldöttei Fuad király megbízásából magyar szakértőt kérnek a magyar kormánytól, aki Kairóban megszervezné és berendezné az új mezőgazdasági múzeumot, budapesti múzeumunk mintájára. Hosszabb gondolkodás után mégis hazautaztam azért, hogy ha nem is fogadom el a kínálkozó megbízást, mégis segítségére legyek kormányomnak e reánk magyarokra ily kitüntető actióban. Budapesten megérkezve arról értesültem a földművelésügyi minisztériumban - akkor már négy éve igazgatója is voltam az általam megszervezett budapesti mezőgazdasági Múzeumnak -,49 hogy I. Fuad Egyiptom királya illetve kormánya tényleg magyar szakférfiút kért a magyar kormánytól, aki a budapesti „világhírű” múzeum mintájára Kairóban hasonló mezőgazdasági Múzeumot megszervezne és berendezne. Fuad király ugyanis, a világháború előtt azt hiszem 1908-ban akkor még mint egyiptomi herceg, európai tanulmány útjában Budapestre is ellátogatott és akkor megtekintette budapesti mezőgazdasági múzeumunkat is. Akkor még múzeumi őr voltam, de ilyenkor amikor kiváló személyiségek érkeztek, rendesen nekem jutott a feladat a múzeumot, annak egészét, célját, hivatását stb. nemcsak bemutatni, hanem kellően meg is magyarázni. Ez alkalommal is magam vezettem az akkori Fuad herceget, aki a látottaktól és hallottaktól annyira el volt ragadtatva, hogy többször mondotta nekem: „Bárcsak ily nagyszerű és hasznos múzeuma volna Egyiptomnak!” 46 A budapesti 1929. január 31-i jegyzés adatait lásd Budapesti Közlöny 1929. II/l. 27. szám. 47 1930. szept. 16. No. 125.1/17 (58/R). MOL К 90. 2. iratcsomó 1930/7., illetve a szerződést lásd MMgM MD 1337. lelt. szám. 48 Budapesti Hírlap 1908. ápr. 8. 9. 222
