Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Szirácsik Éva: Az uradalomtörténeti kutatások lehetőségei a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban
Az uradalomtörténeti kutatások lehetőségei a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban SZIRÁCSIK ÉVA Az 1896-os alapítású Magyar Mezőgazdasági Múzeum Vajdahunyadvárnak nevezett épületegyüttesének román, gótikus, reneszánsz és barokk épületei felidézik a rendi társadalom fennállása során a nagybirtokosok várbirtokainak, uradalmainak központjait. A középkori kezdetektől a nagybirtokok 1945. évi megszüntetéséig az állami, egyházi és magánkézben lévő uradalmak jelentősen meghatározták a korabeli mezőgazdaságot is. A múzeum falai között feltesszük a kérdést, hogy az intézmény hosszú fennállása folyamán miként viszonyult az uradalomtörténethez, a múzeum gyűjtései során, a tudományos kutatások irányaiban milyen szerepet töltött be az uradalmi emlékek gyűjtése, feldolgozása, mennyire volt egyáltalán fontos szempont a nagybirtok kutathatóságának megteremtése. Az anyag bemutatását vizsgálva felmerül, hogy a kiállítások készítése során hogyan jelent meg az uradalomtörténeti szempontrendszer. A legfontosabb kérdés pedig, hogy a múzeum jelenkori gyűjteménye az uradalomtörténeti kutatásoknak milyen lehetőséget biztosít.1 URADALOMTÖRTÉNETI VONATKOZÁSÚ GYŰJTÉSEK ÉS KUTATÁSOK Darányi Ignác földművelésügyi miniszter az újonnan alakult múzeumban Deininger Imre udvari tanácsosra, jószágigazgatóra bízta az állami ménesbirtokok és a gödöllői koronauradalom anyagának felügyeletét. Az állami birtokokról az úgynevezett reneszánsz-barokk épület földszintjén állandó kiállítást létesítettek.2 Deininger az 1785-ben alapított mezőhegyesi ménesbirtokkal, az 1789-től működő Szapáry-féle bábolnai birtokkal, az 1853-ban létrehozott Batthyány-féle kisbéri birtokkal, valamint az 1874. évtől létrejött fogarasi fiskális uradalom kutatásával foglalkozott. Nem volt ugyanolyan ménesintézet a gödöllői kamarauradalomban, amelyet 1867-ben vásárolt meg az állam, de lótenyésztési célt is szolgált, ezért Deininger a kutatási területének tekintette, s a kiállításban a ménesbirtokokkal együtt a gödöllői kamarauradalom is megjelent. A korabeli különálló gyűjteményben, amelyet ki is állítottak, birtoktérképek, különféle munkafolyamatokat bemutató festmények, a birtokok állatállományainak fotói, a birtokok jellegzetes talajai, artézi kútfúrásnál nyert talajrétegek, különféle modellek és gépek, szántó1 A kutatásomhoz nyújtott önzetlen segítségét szeretném megköszönni a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Gyűjteményi Főosztályán és a múzeumi szakkönyvtárban dolgozó szakembereknek, külön köszönet illeti Dr. Fülöp Éva Máriát, aki lektorként értékesen járult hozzá a jelen írás létrejöttéhez. 2 Paikert Alajos: A múzeum célja, hivatása, szervezete és története. In: Hampel Antal-Krolopp Alfréd: A Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum ismertetője. Budapest, 1907.15. 199
