Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Vörös Éva: Egy gyűjtemény - két fotográfus - négy helyszín. Állami ménesbirtokokról készült fotográfiák a 19. század utolsó évtizedéből
kétséget kizáróan ugyanitt, ugyanekkor készült. Érdemes idézni a korabeli tudósítást, amely rávilágít arra, hogy vajon miért is volt fontos Mezőhegyesen a cukorrépa termesztése és feldolgozása: „A tömeges kivándorlás ellen csak egy óvszer használhat, és az a honi iparnak mennél nagyobb mérvű kiterjedése. Nagy szerep fog jutni e tekintetben a máris virulásnak induló czukoriparnak, mert ez nem arra van hivatva, hogy a mezőgazdaságnak biztosítson nagyobb és állandóbb jövedelmet, hanem arra is, hogy a felvidéki népesség sorsán segítsen, a mennyiben sok ezer embernek nyújthat állandó és az addiginél jóval nagyobb keresetet. A czukor répa-mívelés ugyanis igen nagy munkaerőt igényel, és ezért a jelenlegi körülmények között az alföldön czukorgyárat felállítani alig lehetne, ha a répaműveléshez szükséges nyári munkaerő más népesebb vidékekről még nem szereztetnék. így történik ez a mezőhegyesi m. kir. ménesbirtokon is, a hol a czukor-répa mívelés és egyéb nyári munkák végzése czéljából jelenleg mintegy 2400 (később 3400) felső magyarországi tót munkás talál 6 hónapon át (május elejétől november elejéig) biztos foglalkozást és olyan keresetet, (egy férfi munkás 70-75 kr(ajcár)ba kerül naponkint), a minőt otthon eddig nem ismert, és mely lehetségessé teszi azt, hogy egy három tagból álló család november elején mintegy 170-180 forintnyi megtakarított összeggel térhessen haza otthonába. Még az utazási költséget is az uradalom viseli. Nem hihető, hogy az olyan felvidéki munkás, aki gyakran egész családjával az alföldön egy féléven keresztül így van ellátva, s a ki a téli hónapokon át megint a felvidékien levő erdőkben talál megfelelő foglalkoztatást, ezentúl oly könnyen ott fogja hagyni hazáját. Csak általánosítani kellene a mezőhegyesi rendszert...”84 85 Ehhez kapcsolódik Dr. Knézy Judit etnográfus megállapítása is, mely szerint Erdélyi Mór több fényképe olyan felvidéki viseleteket hordó asszonyokat, lányokat, férfiakat örökített meg, amely viseletét nem hordtak Mezőhegyesen és környékén. Valószínű Darányi Ignác javaslata volt, hogy a munkára érkező felvidéki summásokat már az állomáson, majd a földeken is lefényképeztesse és megjelentesse. Ellinger felvételeit a magyar fotográfiatörténet-írás a szociofotó első, korai próbálkozásai közé sorolja. A fotográfiákon kívül is vannak képek, ahol a ménesbirtok kétkezi munkásai86 is feltűnnek, például a kendergyár előtti áztató partján,87 kendertörésnél, a kendergyárban munka közben,88 fogaton, földön ülve ebéd közben,89 nyájak őrzőiként. A munkavégzők és a cselédség sorsa ebben az időszakban országos tekintetben is lényeges kérdéssé vált a mezőgazdasági munkásügy vonatkozásában. Ezért a földművelésügyi minisztérium szervezeti keretei között 1897-től külön ügyosztályt állítottak fel. A legfontosabb szociális intézkedések között megtalálható a tanköteles gyermekek szervezett oktatása iskolában, továbbá az előírt tantárgyakon kívül vessző- és kosárfonás, a még nem iskolaköteles gyermekek gondozására egy gyermekmenhely felállítása, kórház működtetése ingyenes egészségügyi ellátással, továbbá a gazdasági cselédség baleset elleni biztosítása, melynek összegét az uradalom fizette.90 84 Lt.sz. MMgM EF 2013.6.1. 85 Vasárnapi Újság 1890.21.sz. 339. 86 Knézy J.: A századfordulón készült 1992-1994. 87 Lt. sz. MMgM EF 2013.8.1. 88 Lt. sz. MMgM EF 2013.9.1. 89 Lt. sz. MMgM EF 2013.13.1. 90 Ruisz Gyula: A Bábolnai M. Kir. Áll. Ménes-Intézet rövid leírása az 1896. évben. Budapest, Nagy Sándor Könyvnyomdájából, 16. 177
