Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Vörös Éva: Egy gyűjtemény - két fotográfus - négy helyszín. Állami ménesbirtokokról készült fotográfiák a 19. század utolsó évtizedéből
szaksajtóban, többek között növénytermesztés és állattenyésztés témában, melyek a Gazdasági Lapokban, a Magyar Gazdák Lapjában és a Földmívelési Értesítőben kerültek publikálásra.26 A NÉGY HELYSZÍN Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miért volt szükséges a négy állami ménesbirtok állapotának fényképen történő megörökítése? A századforduló korában a fényképezés egyre népszerűbbé vált nemcsak a magánszemélyek körében, de a nyomtatott sajtóban is. Megállapítható, hogy Darányi Ignác földművelésügyi miniszterként különös figyelmet fordított az agrárium eredményeinek képbeli megörökítésére. Valószínűleg ennek a határozott szándéknak is köszönhető, hogy többségében szép kivitelű fényképfelvételek készülhettek ebből az időszakból. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum mai Eredeti Fényképek Gyűjteményének számottevő és jelentős gyarapodása egybeesik Darányi Ignác hivatali működésével, még pontosabban a legszebb és legértékesebb gyűjteményi darabok innen datálódnak. A ménesbirtokok kapcsán azonban meg kell jegyezni, hogy a korabeli agrártárcán belül az erdészet mellett az állami lótenyésztéssel összefüggő közigazgatási tevékenység volt a minisztérium legszervezettebb és legköltségesebb területe.27 A tudatos birtokszervezés, az infrastruktúra kiépítés, az üzemszervezés, valamint a szakértelem és a munkaerő egy azonos időben való megléte a ménesbirtokok működésének alapjait teremtették meg. A birtokszervezetek közös sajátossága volt, hogy a ménesbirtokok nemcsak az adott állami ménes ellátását biztosították, hanem vetőmagtermeléssel és korszerű szarvasmarha-, sertés- és juhfajták tartásával is foglalkoztak.28 Ezt rögzítik a két fotográfus által készített felvételek is. 1. Mezőhegyes Ellinger Ede Mezőhegyesen készített fotográfiáinak datálását kézírással készített jegyzetek alapján az 1890-es évekre tehetjük, de legkésőbb 1899-re tehetjük. Ezt erősíti egy, a termesztett cukorrépa feldolgozására vonatkozó könyvészeti adat is, amely 1889-re datálja a cukorgyár és finomító létrejöttét.29 A múzeum eredeti 1902 évből származó leltárkönyve is ezt támasztja alá, amelyben egyébként több fénykép szerepel, mint amennyit sikerült eddig beazonosítani. A sorozathoz tartozó hiányzó fényképek között van például: „Részlet Mezőhegyes központjából”, Leányiskola és óvóház”, „Községi elemi népiskola” című is.30 A korai fényképegyüttest egészíti ki a 2013 januárjában régi múzeumi törzsanyagként fellelt néhány, eddig ismeretlen fel26 Sokrétű és gazdag munkásságáról, valamint életéről készült kisebb tanulmánykötet, amelyet a család ma élő leszármazottjai tiszteletük jeléül állítottak össze: Pallosné Varga Zsuzsanna-Valkenburcht István-Varga István: Ruisz Gyula nyomában 1857-1930 Ruisz Gyula élete és munkássága. 2014. 27 Estók János-Fehér György-Gunst Péter-Varga Zsuzsa. Agrárvilág Magyarországon 1848-2002. Argumentum Kiadó, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 2002. 61. 28 Uo. 29 A Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum ismertetője. Budapest, Pallas 1902. 177., továbbá Mezőhegyes és vidéke lótenyésztése. Az Ezredéves Országos Kiállítás alkalmából. Összeállította a Mezőhegyesi Ménesparancsnokság. Arad, Gyulai István könyvnyomdája 1896. 3. 30 MMgM MD Történeti Irattár, A M. Kir. Mezőgazdasági Múzeum leltára 1902 év végéig. 173
