Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)

Tanulmányok - Oroszi Sándor: "M. kir. Erdőhivatal Apatinban"

szedésével, dugványok vágásával (amit szintén az erdőkben végeztek), sőt csemetekertben előállított „kanadainyár”-dugványokkal próbálják megoldani. Ez utóbbi gyökeresdugványokhoz az alapanyagot a szomszédos bellyei uradalomból szerezték be. (Ott legelőször 1891-ben neveltek „kanadai” - feltehetően korai - nyárat.29) A dunai árvizek és a túlszaporodott vadállomány azonban - vélték az idézett tiszti értekezlet résztvevői - az erdőfelújítások sikerességét veszélyeztetik. Hiába tartják szem előtt: „a legnagyobb gond fordíttatik arra, hogy a talaj, fekvés és a termőhelyi viszonyokat figyelembe véve, mindenütt a megfelelő, minél értékesebb fanemekkel történjék az erdősítés”, az eredmények elmaradnak. Látható: az addig alkalmazott gyakorlat nem vált be, új megoldásokat kell keresni.

A mélyhullámterek erdősítése szempontjából talán az első elméleti fejtegetést Földes János palánkai erdőgondnok (lásd a Függeléket) bocsátotta a nyilvánosság elé.30 1895-ben megjelent könyvében a folyók mentén tenyésző lágyszárú növényzet útbaigazítására, a termőhelyi viszonyra utaló fajokra hívta fel a figyelmet. Igaz, azt az erdészek - eltérően a homokvidékek, majd a szikesek talajjelző növényeitől31 - nem alkalmazták, de egy másik Földes-féle ajánlás Magyarországon különösen az 1950-es években felértékelődött. Mégpedig a lassannövő fajok közé tág hálózatban bevitt gyorsannövő nyárfélék, amelyek az előhasználatok során kerültek ki.32

Ennél sokkal nagyobb jelentősége volt annak a vitának, amelyet Hamernyik Béla állami erdőrendező kezdeményezett 1913-ban az Erdészeti Lapok hasábjain, és amely vita nemcsak 1916-ig eltartott, hanem máig ható tanulságokkal is szolgál.33

Hamernyik kimondta, hogy az erdőrendezők által az üzem(erdő-)tervekben előírt felújítási mód nem jó, mert nincs eredménye. A mesterséges erdősítést állományból, -alól szedett fűz- és nyárcsemetékkel végzik, majd a kitisztított, az aljnövényzettől többé-kevésbé megfosztott foltokba ültetik. Igen ám, de jön a hideg, a fagy, illetve előbb a jeges-, majd a zöldár, ami az egész őszi ültetést elviszi. Hasonlóan járnak a dugványokkal is. Az akár 1 m-es karódugványokat (amelyeket szintén az állományból, tehát nem a ma ismert anyatelepekből nyerik) 2 x 1,5 m-es hálózatba, azaz 2000 db/kh (3475 db/ha) ültetik (vas eszközzel dugják le). A nyár elejei ár, majd a szarvasok és a rovarok a hajtásokat, megeredt dugványokat tönkreteszik. Nem beszélve a szederről és egyéb gyomokról. Van némi önvetényülés - írja Hamernyik -, ami többnyire az árnyalásnak, a következő évben pedig a víznek esik áldozatul. Nem járnak jobban a sarjaztatással sem. A kihasználásra kerülő, általában 25 éves állományok ugyanis legfeljebb 0,5 záródásúak. Ráadásul a tuskók már elöregedtek, így kevésbé sarjadzók. Ha mégis sarjadnának, akkor ugyanúgy járnak, mint az előbbi, mesterségesen bevitt csemeték, illetve dugványok.

29 Rádi József: Kalocsán - Gemencről. Kalocsa 2012. 93.

30 Földes János: A legelő-erdők. A legeltetés kérdése Magyarországon s annak megoldása erdőgazdasági úton. Bp. 1895. 102-107.

31 Vő: Magyar Pál: Homokfásítás. Szikesfásítás. In: Tájékoztató az erdőgazdaságban tenyésztendő fafajok megválasztásához. Szerk.: Ajtay Viktor. Bp. 1950. 70-83.

32 Vö. —: Erdőnevelési utasítás. Bp. 1956.43.

33 Hamernyik Béla: A dunaártéri szigeterdők felújításáról. In: EL 1913.831-842., Kőfalusi Győző: A Duna-ártéri szigeterdők felújításáról. In: EL 1913.945-949., Uő: Ártéri szigeterdők mesterséges felújítása. In: EL 1915.576-583., Uő: Az ártéri erdősítések két veszedelmes ellensége. In: EL 1916.115-117., Uő: Az ártéri szigeterdők felújításáról. In: EL 1916.300-305., Roth Gyula: A Duna-ártéri szigeterdők felújításáról. In: EL 1913. 1069-1079., Lőfi Jenő: „A Duna-ártéri szigeterdők felújításáról”. In: EL 1914. 79-84., Tornay Gyula: Az ártéri erdők kérdéséhez. In: EL 1914. 179-181., Majerszky István: A Duna-ártéri erdők felújítása. In: EL 1914.235-246., Uő: Az ártéri szigeterdők felújításáról. In: EL 1916.117-120., Stark Dezső: Ártereink erdősítéséről. In: EL 1914. 345-353., Pető János: Okszerű gazdálkodás a Dunaszigeteken. In: EL 1914. 417-421., Sebők Ernő: A Duna-szigeterdők felújításáról. In: EL 1914. 495-497.

143