Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Takáts Rózsa: Nagy Ferenc tordai gyümölcsfaültetvényének jegyzéke, 1862.
saság ingyenes tájékoztatóinak kiadása révén kívántak elérni. A védnökséget I. Lipót (1790-1865) belga király látta el, és kormányszintű támogatásban is részesültek. Az irányító testület, a Belga Királyi Pomológiai Bizottság székhelye Brüsszelben volt, a Van Mons Társaság gyümölcsöskertje pedig Saint-Remy-Geest-ben. A gyümölcsös területe végül 22 013 m2-nyire növekedett, ahol mintegy 6300 fa és csemete nevelésére volt lehetőség. 1853-1860 között „Annales de pomologie beige et étrangere”50 címmel nyolc kötetben adták ki katalógusát, amelyben képekkel illusztrálva jellemezték a gyümölcskísérleti telepen termesztett vagy „tanulmányozás alatt álló” különféle fajtákat. A társaság induló létszáma 151 fő volt, tagjai belgák és külföldiek egyaránt lehettek. 1869-ben azonban a Társulat feloszlott.51 A Nagy Ferenc-féle tordai gyümölcsös fajtái között a Johann Leonhard Haffner (1802/3-1869. május 12.) vállalkozásából származók is fellelhetők voltak. A három Haffner testvér Cadolzburgban (Németország) 1849-1850-ben alapította gyümölcsfaiskoláját, amely az ő nevük alatt 1861-ig állt fenn. Ez volt az első magán gyümölcsfajta-kert Bajorországban. A termesztés fenntartásához a Haffner faiskola 500 guldent kapott éves állami támogatásként. Széles körben folytatta a gyümölcsfák oltóvesszőinek cseréjét, különösen szoros volt Erdéllyel a cserekapcsolata.52 1849-től néhány évig itt dolgozott Friedrich Jakob Dochnahl53 híres bajor pomológus (majd maga is önálló faiskolát rendezett be). Bereczki Máté alapvető gyümölcsészeti művében leírta a Haffner vajonca körtét, melyet a „Nürnberg mellett, Kadolzburgban fedeztek föl a Haffner testvérek, a kik ugyanott jeles faiskolával bírtak annak idejében.” Ugyanígy a Haffner őszi szilváját (Haffner’s Herbstpflaume), melyről megjegyzi: „Haffner Henrik, kereskedő nyerte magról, Nürnberghez közel, Cadolzburgban”. Mint írja „Gyakran termett már azóta nálam is, de vidékem mostoha viszonyai közt mindig csak mérsékelten”.54 A közölt forrásban „Gregoire” formában emlegetett gyümölcsész: Grégoire, Xavier de Jodoigne (1802-1887), a 19. század közepének neves belga amatőr kertésze, pomológusa volt. Nevét Grégoire-Nélis55 formában is használta. Néhány adatot56 közölt róla Eduard Lucas 1875-ben. Ezek szerint Grégoire „50 éve űzte a vöröstímári57 mesterséget Jodoigne-ben, 1829-től városi tanácsos is volt, de köz50 Annales de pomologie beige et étrangére; publiées par la Commission royale de Pomologie. 1-8. kötet. Brüsszel, F. Parent, 1853-1860. [A Van Mons Társaság évkönyve.] 51BESTOR [Belgian Science and Technology Online Ressources], a belga tudományos élettel kapcsolatos, tudósok életrajzát és intézmények történetét francia-angol-holland nyelven megjelenítő wikipedia-alapú honlap. http://www.bestor.be/wiki/index.php/BESTOR; http://www.bestor.be/wiki/index.php/Soci%C3%A9t%C3%A9_Van_ Mons 52 Haffner faiskolájáról lásd az Obst- und Baugertenverein von Cadolzburg honlapján szereplő adatokat: http://www. ogv-cadolzburg.de/chronik.htm Érdekes adalék található Dr. Michael Kroner: Setzlinge aus Cadolzburg gelangten unbeschadet nach Brenndorf c. cikkében, mely szerint Brenndorfba (Botfalu), a szász Barcaság területére hibátlanul érkeztek meg, s később elterjedtek a Haffner faiskolától rendelt bogyós gyümölcsfajták. http://www.siebenbuerger. de/ortschaften/brenndorf/nachrichten/allgemein/20363-setzlinge-aus-cadolzburg-gelangten.html 53 Dochnahl, Friedrich Jakob (1820-1904) neves szőlész, borász, pomológus, szakíró és helytörténész. 54 Bereczki, i. m. 4. kötet 408-409. és 508. http://mek.oszk.hu/09600/09614/pdf/gyumolcs4_3.pdf 55 Rokoni kapcsolata (ha nem pusztán névrokonság) a híres malinesi (Mecheln, Belgium) Jean-Charles de Nelis lovaggal (1748-1834), - aki szintén neves pomológusként számos gyümölcsfajtát nemesített -, nem ismert. 56 Nem tudunk sokat életéről, ahogyan Lucas az említett helyen írta: „csak azt tudom elmondani, amit tőle egy magánlevélben olvastam, mert sem közvetlenül, sem belga pomológus kollégáktól nem tudtam megszerezni az életrajzát.” Pomologische Monatshefte. Bd. 23. 3. Heft. 102-103. oldalakon, arcképével és aláírásával, http://pomologie.ub.tuberlin.de/Pomologische_Monatshefte/Band_23.pdf 57 A vöröstímárok (Rothgerber) neve onnan eredt, hogy főként csersavas módszerrel dolgozták ki a bőrt, azaz tölgyfakéregből, tölgyfagubacsból, gesztenye-, fenyő- és fűzfakéregből és a szömörce leveléből készült cserlevet használtak. A bőr ennél az eljárásnál barnás-vöröses színt kapott. A fehértímárok (Weissgerber) megmaradtak a keleti timsós eljárás mellett, mely esetben a bőr fehér színűvé cserződött. Nyersanyaguk is eltért: „A marhabőrök cserzésével az úgynevezett 112
