Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Nagy Ágota: A Pannonhalmi Maggyűjtemény
A gyűjtemény része ezen kívül még két, egészen apró, 0,3 dl űrtartalmú üveg. Az üvegek töltöttsége az egy szemnyitől (magyal, súlyom) a színültig teltig (bab, takarmányfüvek) változik. Az üvegeken 1-től 324-ig terjedően, utólag felragasztott sorszámokat találunk, melyekkel minden bizonnyal Vöröss idejében látták el azokat Pécsett. Ez a sorszámozás a rendszerezési elve az itt következő táblázatos listának is, mely egyben az első, nyomtatásban megjelenő katalógusa a gyűjteménynek. A növények neve előtt olvasható sorszám megegyezik az üvegeken található számozással. A középső oszlopban Vöröss László Zsigmond esetenkénti kiegészítései, hozzáfűzései láthatók, a harmadikban pedig a most hozzájuk rendelt magyar nevek. Ehhez Priszter Szaniszló (1917-2011) növénynév-szótárát tekintettük irányadónak.16 A sorrend követi a Vöröss által leírtat. Az eredeti felsorolás tehát kiegészül a magyar nevekkel, valamint a gubacsok későbbi meghatározójának, Ambrus Béla17 zoológusnak adataival (a pécsi összeállítású lista és gubacs-meghatározás gépelt változatban a gyűjtemény kiegészítéseként 2005-ben szintén a múzeum birtokába került). Néhány tételhez megjegyzés kívánkozik: ♦ A Vöröss-féle sorszámozás a 27. szám esetében két üveget takar, a 27 a., illetve 27. b. alszámozás alatt. Ez az a két gubacsféle, aminek gazdanövényét már Ambrus Béla előtt korabeli gyűjtője meghatározta. ♦ Az 50-51. sorszám egyetlen üvegre került, mely bekötőpapírján a Pinus abies nevet viseli. A gyűjtemény azonban egy számozatlan - Juniperus sabina 1833 feliratú - üveget is tartalmaz, így ez került az „üres” 51-es helyre, míg a kettős számozású üveg az 50-es helyet tölti be. ♦ A 277-es számú üvegre Ambrus Béla, mint gubacsot tartalmazó üvegre hivatkozik, a következőképpen: „Pistacia »terebintus-on« »Carobe di Juda« szövegezéssel.” Tehát ebben az üvegben Ambrus meghatározása szerint nem szentjánoskenyérfa termése, azaz Carobe di Juda található, hanem a Pistacia terebinthus (terpentin pisztácia) fáé. ♦ A 287-es üvegen évszám-megjelölés (1853), és kis belső cédula is található. A korabeli kézírással írt cédulán vélhetően a gubacs találati helyét (gazdanövényét) tüntették fel. Jelen olvasat szerint ez „hosszú szilván” megjelölésnek tűnik, ami - ha valóban a gazdanövényre utal - némiképp ellentmond az Ambrus által megállapított kocsányos tölgy gazdanövény megjelölésnek. 16 Priszter Szaniszló: Növényneveink. A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Bp. 1998. 17 A meghatározó kilétét felfedő adatért köszönet illeti Varróné dr. Darók Juditot, a Pécsi Tudományegyetem docensnőjét. 90
