Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Széchenyi-Emlékülés - Szőllősy Gábor: "Pesti Gyep" lóversenybárcák a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Numizmatikai Gyűjteményében
1836-tól az Állattenyésztő Társaság nevét Gazdasági Egyesületre változtatta. (OMGE) Ettől az évtől új, 6 éves aláírási ívet nyitottak, de a korábbi tagok jogai folyamatosak. Rendes tag csak az lehet, aki a „Gazdasági Egyesület” rovaton legalább egy 10 Ft/év részvényt jegyez. Versenyjelt csak az kaphat, aki a Gazdasági Egyesületi tagságon felül az „Állattenyésztő Társaság” rovaton is legalább egy 10 Ft-os részvényt jegyez.4 Érdekes, hogy a lóversenybárcákkal kapcsolatos legkorábbi határozatot 1831-ből ismerjük, ezzel szemben a legkorábbi bárca 1829-ből való! Minthogy a pesti lóversenypálya minden tekintetben meghatározó jelentőségű volt a hazai lóversenyzésben, természetesnek tekinthetjük, hogy a pesti lóversenybárcák is meghatározó jelentőségűek a lóversennyel kapcsolatos numizmatikában. A lóversenybárcák vizsgálatához a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint a Magyar Mezőgazdasági Múzeum éremgyűjteményének anyagát dolgoztam fel, következtetéseimet erre az anyagra alapoztam.5 Jelen dolgozatomban csak a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Numizmatikai Gyűjteményének anyagát közlöm részletes leírással. A pesti bárcák az első három évben (1829, 1830, 1831) bronzból öntött, kör alakú, kétlapú, füles érmek voltak. (1. kép) Az 1829-es és az 1830-as bárca éremképe mindkét oldalon azonos, de az utóbbi érem átmérője 3 mm-rel kisebb. Az 1830-as és az 1831-es bárca hátlapjának éremképe nagyon hasonló, de mégsem azonos. (A háttérben az egyiken bivalyok, a másikon szarvasmarhák láthatók.) Az 1831-es érem átmérője 5 mm-rel nagyobb az előző évinél. Az első három bárca éremképén többszörös jelképes ábrázolás látható. Az előlapon egymás mellett vágtató profi zsoké és kunsüveges, vagy nagykalapos csikós azt jelképezi, hogy a pesti pályán nem csak „úri” lovaknak, de parasztgazdák lovainak, csikósoknak is rendeztek futamokat. Az előlapi ábrázolásokon láthatunk egy lóhasználat-történeti érdekességet is. Nevezetesen: a csikós a kantárszár szabad végét ostorként használva bíztatja lovát sebesebb futásra. Ezt a módszert a katonai alapokon kifejlődött lovas-oktatás a 20. század elejére teljesen kiirtotta a hagyományból. Ilyet ma már csak western filmekben láthatunk. A hátlapon a csikóját szoptató kanca jelzi, hogy a lóversenyzés nem öncélú szórakozás, hanem a lótenyésztés szolgálatában áll. A kör alakú öntött bárcák éremképének állandó, és fontos eleme a távoszlop, vagy nyerőoszlop, ami azt jelképezi, hogy szabályozott keretek közt zajló, hivatalos versenyről van szó. 1832 és 1835 közt a bárcák mind formai, mind készítés-technikai szempontból megváltoztak. A forma oválisra, vagy ahhoz közelire (vágott, vagy lekerekített sarkú téglalap) változott. A bárcákat préseléssel állították elő. Ennek következtében vékonyabbak, könnyebbek, és egylapúak lettek. Az éremkép leegyszerűsödött: vágtató lovat ábrázol. 1836-tól visszatér és 1841-ig él a korábbi forma, a vastag, öntött technika és a korábbi előlapi éremkép. A hátlap éremképe eke elé fogott lovat, és szántó parasztot 4 Andrássy György és Döbrentei Gábor: Gyepkönyv 1835. - 1835-ki jelentés a Magyarországi Állattenyésztő Társaság munkálkodásáról. 14. 5 Szőllősy Gábor: Magyar lóversenybárcák a XIX. században. In: Éremtani Lapok 116. szám (2009. augusztus) 3-13. Ezúton szeretnék köszönetét mondani Krómer Ágnesnek, Dr. Héri Verának és Zombory Lajosnak a munkámhoz nyújtott értékes segítségért. 306
