Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Kovács-Juhász Gabriella: A Vajdahunyadvár épülete, mint kiállítási "tárgy"
herceg vezette koalíciós csapatok. A várért vívott csaták miatt a lakóházak többsége csak részleteit őrzi a török előtti időknek. A végső támadás idején a királyi palota alatt fölhalmozott lőpor robbanása elpusztította a palotát és a vár nagy részét is. A 16-17. századnak is csak kevés emléke maradt e helyen: Abdurrahman, az utolsó budai török kormányzó sírjele, a Várhegy oldalában található török temető, illetve a török fürdők mutatják, hogy egykor más uralta ezt a vidéket. A törökök kiűzése után az épületek helyreállítása az akkor divatos barokk stílusban történt, a megmaradt gótikus és reneszánsz részletek fölhasználásával. Barokk stílusban építették újjá a palotát is a 18. században. Az a kevés, amit a törökök meghagytak, és amit a Habsburgok hozzá építettek, megrongálódott az 1848-49-es szabadságharc ostromaiban. 1896 és 1903 között Ybl Miklós és Hauszmann Alajos tervei szerint kibővítették. Ebben a palotában király tartózkodott, de sosem lakott, csakúgy, mint a Vajdahunyadvárban. A második világháborúban szinte nem maradt ép ház a Várnegyedben. Azonban a leomló barokk vakolatok alól előbukkantak az addig ismeretlen gótikus részletek, régi arcvonásokkal új épületek emelkedtek, és lettek helyszínei új szerepköröknek. így lett a királyok rezidenciája mára a tudomány és a művészetek otthona.12 A Magyar Nemzeti Galériának otthont adó Budai Várat tehát nemcsak a gótikus, reneszánsz és barokk stílust egyaránt felvonultató építészeti ritkaságként tarthatjuk számon, hanem mintegy élő történelemkönyvként is, mely magán viseli a magyar történelem több évszázadokon át rápecsételődött nyomait. Sok évszázados, gazdag múltja ellenére a Magyar Nemzeti Galériában csak az állandó kiállításokban zajló tárlatvezetéseken említik meg néhány szóban a múzeumnak helyet adó épületet, de a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében tartottak már a Budavári Palotáról ismertetőt, mint különleges tárlatvezetést. • A Magyar Nemzeti Múzeum önálló épületének felállítására az 1832-36-os országgyűlés ajánlotta meg a szükséges összeget. Tervezésével a magyarországi klasszicista építészet jelentős alakját, Pollack Mihályt bízták meg. Az építkezés 1837 és 1847 között folyt. A homlokzat timpanonjának szobordíszeit Rafael Monti müncheni szobrász készítette. Középen Pannónia nőalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal sarokban lévő a Drávát szimbolizálja. A múzeum főlépcsőházának falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik. A múzeum környékének esztétikus kialakítására tervezték meg a múzeumkertet, mely történelmünk becses és felemelő színhelyének tekinthető, hiszen itt járt Petőfi Sándor is, aki a múzeumépület lépcsőjén szavalta el 1848. március 15-én a Nemzeti Dalt. A múzeumkertben az elmúlt másfélszáz évben számos irodalmi és történelmi személyiségnek állítottak emléket. Elsőként 1860-ban Berzsenyi Dániel szobra került a kertbe, majd a következő évben Kazinczy Ferencé. A kertben található még Kisfaludy Károly és Kisfaludy Sándor, a múzeumalapító gróf Széchényi Ferenc, a természettudós Herman Ottó, az 1848-49-es szabadságharc két idegen katonai vezetője, Alessandro Monti és Jozef Wysocky, valamint Giuseppe Garibaldi szobra. A legjelentősebb emlékművet, Arany János ülőszobrát Stróbl Alajos alkotta, mely 1893 óta díszíti a Múzeumkertet. Említésre méltó még a lépcsőtől balra található márványoszlop, amely a római Forum Romanumról származik. A kert ma is 12 http://www.btm.hu/varmuzeum/allando/palota/palota.htm [Az oldal megtekintésének időpontja: 2011. 09. 15.] 275
