Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Kovács-Juhász Gabriella: A Vajdahunyadvár épülete, mint kiállítási "tárgy"
A Vajdahunyadvár épülete, mint kiállítási „tárgy” KOVÁCS-JUHÁSZ GABRIELLA A Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak otthont adó Vajdahunyadvár épülete önmagában is rendkívüli értéket képvisel, egyedi, impozáns megjelenésével szinte lélegzetelállító látványt nyújt annak, aki először pillantja meg. Eme tulajdonságát igyekszik a múzeum kiaknázni, és a lehető legszélesebb társadalmi körökben népszerűsíteni, írásomban az épület történetéről, és a vele kapcsolatos, már megvalósult és folyamatosan bővülő közművelődési munkáról, illetve arról lesz szó, hogy más - röviden bemutatott - országos múzeumok kihasználják-e és ha igen, milyen mértékben és formában a kiállításaiknak helyet adó épületekben rejlő adottságokat. A Vajdahunyadvár keletkezésének története 1893-ra nyúlik vissza, amikor Darányi Ignác akkori földművelésügyi miniszter épülettervezési pályázatot írt ki azzal a céllal, hogy az 1896-os millenniumi ünnepségek keretében megvalósuló kiállításoknak méltó helyet biztosítson egy impozáns épület formájában. Számos neves építész közül Alpár Ignác nyerte el e kiállító-épület megálmodásának és kivitelezésének jogát. A pályázatban két megkötés szerepelt: egyrészt az akkori Magyarország területén megtalálható, építészeti szempontból különleges értéket képviselő épületek részeinek ötvözetét kellett egyetlen épületben megvalósítani, másrészt a Magyarországon az elmúlt évszázadok során váltakozó legjelentősebb építészeti stílusokat, azaz a román, a gótikus, a reneszánsz és a barokk stílust egyaránt magán kellett viselnie az épületnek.1 Mindezen feltételek betartásával 1896-ra el is készült a kiállítási épület, amelyben május 2-án megnyitották a millenniumi kiállításokat. Az eredeti épület azonban - számunkra talán meglepő módon - fából készült, mivel nem hosszú távra, csupán ideiglenesre tervezték, a millenniumi ünnepségsorozat idejére. Azonban a látgatók körében olyan nagy sikert aratott az épület, hogy talán még népszerűbb lett, mint maguk a kiállítások, így amikor a gyenge faszerkezetű épületcsoportot le kellett bontani, 1900-ban a parlament megszavazta az újjáépítését. A kivitelezést ismét Alpár Ignácra bízták, aki ezúttal tartós anyagokból valósította meg alkotását, némi módosításokat is eszközölve a tervekben, ami az anyagok különbözőségéből adódott. 1907-re tesszük az épület elkészültét, ebben az évben, egészen pontosan június 9-én nyitotta itt meg I. Ferenc József magyar király az első állandó vadászati kiállítást. Az épületet 6 bombatalálat érte a második világháború alatt és jelentős károkat szenvedett az 1956-os forradalom idején is, de mára ismét teljesen pompájában tündököl, 1991 óta műemléképületként tartják számon.2 1 Fehér Görgy-Istvánfi Gyula-Oroszi Sándor. A 100 éves Mezőgazdasági Múzeum. Bp. 1996. 2 Matolcsi János-Orbán László: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum épülete - a budapesti Vajdahunyadvár. Bp. 1966. 269
