Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Radics Boglárka: "Önként és dalolva" - a gyermekcípőben járó önkéntes program felnőtté válásának lépései a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban
„Önként és dalolva’ - a gyermekcipőben járó önkéntes program felnőtté válásának lépései a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban RADICS BOGLÁRKA Hogy a címben használt metaforánál maradjak, jelen írásban először az önkéntes tevékenység jelenlegi helyzetét, a társadalomban elfoglalt szerepét, azaz a „mozdulatlan alapállapotot” vizsgálom meg, azután pedig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum önkéntes programjának konkrét „fejlődéstörténetét" veszem számba lépésről lépésre. AZ ÖNKÉNTESSÉGRŐL ÁLTALÁBAN, AZ ÖNKÉNTESSÉG JOGI HÁTTERE Mi is az önkéntesség? A 2000 májusában az Önkéntesek Nemzetközi Évének megnyitásául rendezett utrechti konferencia előzetesen kiküldött kérdőívére viszszaérkezett válaszok között egymástól nagyon eltérő definíciók születtek. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az önkéntesség megjelenése egy adott társadalomban a történelmi helyzetek, a politika, a vallás és a kultúra függvénye. Azonban a megküldött definíciók mindegyikében három közös pont megtalálható volt, azaz az önkéntesség nem anyagi ellenszolgáltatásért (1) végzett önkéntes tevékenység (2), amely más személyek, csoportok, rétegek vagy a társadalom egészének hasznára irányul (3).1 Ugyanezt fogalmazza meg más szavakkal a magyar jogalkotó a 2005. évi, a közérdekű önkéntes tevékenységről alkotott törvényében is, miszerint: „Az Országgyűlés elismeri a társadalom tagjainak szolidaritásán alapuló, az állampolgárok öntevékenységét kifejező, a személyeknek és közösségeiknek más vagy mások javára ellenszolgáltatás nélkül végzett önkéntes tevékenységét.’’2 A fogalom egyezményes meghatározása és a hazai törvény megszületése óta tudjuk pontosan megkülönböztetni az önkéntességet például a munkavégzéstől, melynek szerződéses feltétele a fizetség, vagy a gyakornoki státusztól, amely nyilvánvalóan nem irányul a gyakornokon kívüli személy vagy a társadalom közvetlen hasznára. De gondolhatunk az államszocializmus idején a kommunista szombatokon kötelező társadalmi munkára, illetve a jelenlegi kormány által preferált, munkanélküliek újbóli munkába állását segítő közmunkára is, mely utóbbiak a törvényben megfogalmazottak közül az ’önkéntes tevékenység’ kritériumnak nem felelnek meg. A következő, 2011-es dátum szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen az európai intézmények a nemzetközi év tizedik évfordulóján ismételten felhívták a figyel-1 Czike Klára-Kuti Éva: Lakossági adományozás és önkéntes tevékenységek, Önkéntes Központ Alapítvány és Nonprofit Kutatócsoport, Budapest 2005. 2 2005. évi LXXXVIII. tv. a közérdekű önkéntes tevékenységről. 245
