Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Vörös Éva: Egy sivatagi lóvásárló expedíció fényképei
Bizonyos, hogy az expedíció sikeres volt. Idézzük erről Fadlallah ezredes szavait: „az ... út során vásárolt mének Bábolnán vannak; az anyakanczák ivadékokra ígérnek; az importált ménekhez elég számú kanczák osztattak: remélnünk lehet és remélnünk kell, hogy olyan ivadékokat nevelhetünk utánuk, melyek nem csak a lovak vásárlásával járó költséget téritik meg; de hasonlíthatatlanul nagyobb hasznot hoznak az országnak. (Az expedíczió összes költsége 103.000 korona volt.) Miután a keleti vér meghonosult; a keresztezés jónak bizonyult s a keresztezés által a nevelt állatok megfelelnek az ország igényeinek: föladatunk törzsanyagunk fajtisztaságát óvni, gondozni. Ezt a föladatot végzi Bábolna 1877 év óta és bizonynyal jelentős érdemei vannak abban, hogy a köztenyésztés ma már igen szép fokon van."71 A hosszú útról visszatérve nemcsak a bábolnaiak fogadták örömmel a hazatérőket: „kijött elibénk a tisztikar, ... a ménesbirtok gazdasági tisztviselői, a kik együtt bandériumot alakítottak és már Igmándon üdvözöltek. Úgyszintén Lossonczy Mihály min. tanácsos, az országos lótenyésztés vezetője is lejött Bábolnára és megszemlélte a lovakat, mely alkalommal a megelégedését is kifejezte.”72 Akár itt be is fejezhetnénk a történetet. De mégsem, hiszen a tanulmányunk elején említett Ellinger Ede császári és királyi fényképész 1902-ben készített egy önálló fényképalbumot a Bábolnai Magyar Királyi Állami Ménesről.73 Az albumban 20 darab nagyon szép fénykép található, amelyek kivétel nélkül a ménes arab lovait ábrázolják, köztük az expedíció 14 új, immár felerősödött szerzeményével. Tanulmányunkban ebből az albumból közlünk néhányat, összehasonlítva az eredeti, Halácsy Gyula által a sivatagi helyszínen fotografált fényképekkel. Természetesen nemcsak a fényképek minőségének és technikájának a különbsége szembeötlő, hanem a lovak állapota is. Hiszen a sivatagban szinte koplaló állatok folyamatosan híztak mióta hazaértek. Fadlallah ezredes feljegyzése szerint az első időkben a szénára idegenül néztek és az alomszalmára sem mertek rálépni. Ez is bizonyította, hogy a sivatagban nagyon sanyarú életük volt ezeknek az állatoknak. De erről idézzük újra Fadlallah jegyzeteit: „A rendes élelem és rendszeres lógondozás már az első nyolcz nap alatt tetemesen följavította az elcsigázott lovainkat. S ma tán az, a ki előbb a gazdájuk volt, se ismerné őket föl. Nagy örömömre szolgált, hogy feljebbvalóimnak tetszését az importált lovak megnyerték. Ez a tetszés nekem elégtételem is, mert bízvást elmondhatom, hogy sem időt, sem pénzt, sem fáradtságot nem kíméltem, hogy olyan arabs lovakat vásároljak a köztenyésztés czéljaira, melyekre az országnak szüksége van. A mely idő elfutott azóta, hogy ez útról hazatértem, minden jelenség azzal kecsegtet, hogy küldetésem nem volt meddő s reményiem, hogy hosszabb időig nem lesz szükség állami lóvásárlások czéljából expedíció kiküldetésére.”74 Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a bábolnai arab ménes állományához behozott lovak feltétlenül hozzájárultak a fajta sikeres magyarországi tenyésztéséhez. Fadlallah ezredes szeme a lovak kiválóságában nem csalatkozott. Az albumok fényképanyaga hűen tükrözi a sivatagi expedíció nehéz, európai embertől távol álló körülményeinek nehézségeit. A leírások tekintetében sok pontatlanság található mind az albumokban, mind a könyvben. Ezért is lenne jó, ha ez az érdekes olvasmány pontos jegyzetekkel ellátva újra megjelenhetne. 71 Fadlallah: Utazásom. 1902.175. 72 Uo. 173. 73 EF 10269. 74 Fadlallah: Utazásom. 1902.174. 175
