Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)

Tanulmányok - Vörös Éva: Egy sivatagi lóvásárló expedíció fényképei

szaktanulmányokat végeztek, melyekre alapozva még jobb minőségben készíthették az állatokról fényképeiket. Waltner Berta az Állatorvosi Főiskolán, mint „rendkívüli hallgató”,13 Hajba Nándor pedig, egy rövid kitérőt követően a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen agrármérnökként diplomázott.14 Mindketten számos lovas témájú fényképet készítettek. Waltner Berta 1923-1926-ig a Földművelésügyi Minisztériumnak és nagy magántenyésztőknek dolgozott. A háborút megelőző időszakban zsidó származása miatt csak negatívjainak a mentésével foglalkozott, gyakran élete kockáztatásával is.15 Hajba Nándor abrakmesterként dolgozott az Alagi Állami Ménesben, ménápolóként a Dióspusztai Állami Ménesben, majd törzskönyvvezető volt a Bántapusztai Állami Ménesben, és végül innen került az akkori Földművelésügyi Minisztérium Lótenyésztési Igazgatóságára. Ugyancsak ő látta el 1969-től a MÉM Tájékoztatási Főosztálya megbízásából a protokoll és a mezőgazdaság szakfotózását is.16

Az Eredeti Fényképek Gyűjteménye további számos fényképanyagot őriz a 20. század második feléből lovakkal kapcsolatban, melyek elsősorban egy-egy lóról (egyedenként) készültek, továbbá mezőgazdasági munkákról, melyekhez a lovak igaerejét használták. Jelentős gyűjteményi egységet alkotnak a két világháború közötti magyar díjugrató versenyekről készült felvételek albumai. A fényképek Szepessy-Schaurek Ottomár, a korszak kiváló nemzetközi hírű díjugratója hazai és külföldi versenyeinek képes összegzése.17

De vajon miért is készültek egykor - és nem mellesleg manapság is - állatfényképek? Erre a kérdésre nyilván többféle válasz is létezik. Azonban számunkra a legfontosabb szempont az, hogy az állattenyésztők szerte a világon mindig fontos feladatnak tartották a tenyészállatok küllemének megörökítését fényképezéssel. Az így elkészült fényképeket nagyobb részben törzskönyvi és származási lapokon használták fel, de további jelentős szerepük volt az agrárszakképzésben, oktatásban is: a „hallgató szeme szokjon hozzá az állatok jó vagy hibás küllemének megítéléséhez, vagy a különböző állatfajok és fajták jobb megismeréséhez. Ezért a jó fénykép vagy dia hasznos szolgálatot tesz mind az előadóknak, mind a hallgatóknak”- írta Waltner Berta.18 Napjainkra ugyanezek az indokok szintén elsorolhatóak. De ezentúl persze a komoly jelentőséggel bíró agrár illetve mezőgazdasági seregszemlék, vásárok, továbbá különlegességet és érdekességet bemutató riportok témája is lehet egy-egy tenyészállatról készült felvétel. Az idő előrehaladtával mindig is fontos szempont volt a sikeres magyar mezőgazdaság képi dokumentálása. Ennek különösen érdekes színfoltja és példája a gyűjteményben őrzött, 1950-es években készített - elsősorban riportfotóként számon tartott - sorozatunk, amely gyakran propagandisztikus jelleggel láttatja a nagyüzemi mezőgazdaság és háztáji gazdaságok elért eredményeit.

13 MMgM SZE Waltner B.

14 Győri András: Állatfotózás mesterfokon. In: Magyar Mezőgazdaság. 60:2005.08.24.48. (A továbbiakban: Győri A.)

15 MMgM SZE Waltner Berta: Önéletrajz.

16 Győri A.

17 Leltári száma: MMgM EF. 11121/1-998. Az albumokat Ernst József, az Állattenyésztési Főosztály akkori vezetője gyűjtötte.

18 Waltner Berta: A háziállatok fényképezése - Különlenyomat az Állattenyésztési Kutató Intézet kiadványából (Állattenyésztés - Tartás - Takarmányozás) 1970. Vol. III. 2.: 45-54. (A továbbiakban: Waltner B.: A háziállatok fényképezése. 1970.)

167