Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Fehér György: Egy elfelejtett miniszter, Bethlen András gróf
nem osztotta az agrárius nézeteket, annál inkább egyetértett velük a szövetkezetek ügyében. Amikor megörökölte hivatalát az elnöki osztályon kívül 5 főosztályra, és ezen belül 16 osztályra tagolódott minisztérium, és a közel 150 főből álló apparátus feladatát képezte a mezőgazdasági- és vízügyek mellett az állami birtokok kezelése is. Hivatali idejének kezdetén 1891-ben átszervezte az 1879-ben életre hívott Országos Kultúrmérnöki Hivatalt és betagolta azt a minisztérium szervezetébe, így jött létre a VI. főosztályon belül a kultúrmérnöki osztály. Csakhamar kiderült azonban, hogy az önálló minisztérium létezésének ténye önmagában még nem jelenti egy új agrárpolitika kezdetét. Először is meg kellett találni az új szervezeti rendben a legoptimálisabban működő ügybeosztást, de legfőképpen a tárca helyét a kormányzati struktúrában. Az önállóság még nem jelentette automatikusan a kormányzati hierarchiában történő előrelépést. Egyik napról a másikra nem változott meg a kormány agrárpolitikája, nem növekedett látványosan a tárca rendelkezésére álló pénzösszeg. „Ezen tárczát oly hivatott kezekből vettem át, hogy azt hiszem tőlem senki sem fogja várni, hogy új irányt jelöljek meg, egy új közgazdasági politikát inauguráljak...” - jelentette ki az 1891. évi agrárköltségvetés tárgyalásakor, pedig éppen ezt várták a türelmetlen agráriusok.9 Az évtized kezdetén hivatalába lépő miniszterre és a vezetésére bízott tárcára több, régóta megoldatlan probléma kezelése várt, ezek közül is kiemelkedett az 1875-től Magyarországon megjelent, de különösen az 1880-as évek második felétől rendkívül nagy károkat okozó filoxéra betegség kezelése. Miniszterként tett első közszereplése is e témával kapcsolatos interpellációra adott válasza volt, amelyben tájékoztatást adott a betegség okozta pusztítás mértékéről, és az addig megtett erőfeszítésekről. Kiemelte és nagyra értékelte a francia tapasztalatokat, ezért azok átadására francia munkásokat hívott Magyarországra. Felismerte, hogy a betegségnek ellenálló amerikai fajták és azok termesztésére szakosodott szőlőtelepek számának növelése a megoldás egyik kulcsa.10 Másik fontos tényezőnek a fertőzésnek ellenálló homoki telepítést tartotta, és ezért hozott létre kísérleti szőlőtelepet a delibláti kincstári birtokon.11 Nem véletlen, hogy miniszterségének első törvénye „A szőlőterületeknek adandó újabb állami kedvezményről” szóló 1891. évi I.tc. e tárgykörben született. A jogszabály nem kezelte átfogóan a szőlőtermesztés ügyét, mindössze néhány részletkérdést szabályozott, amelynek lényege, hogy a filoxéra következtében elpusztult ültetvények újratelepítés esetén 10 évig adómentességet élveznek.12 Bethlen álláspontja szerint ezzel a törvénnyel és más eddig foganatosított intézkedésekkel a magyar kormány nagyobb állami segítséget adott a károsultaknak, mint Ausztria vagy Franciaország. A hosszan tartó gabonaválság következményeit magán viselő mezőgazdaság kereste a felemelkedés lehetőségeit. Az egyik kitörési pontot az állattenyésztés belterjes irányú fejlesztése jelentette, annál is inkább, mert elsősorban a szarvasmarha és a sertés külföldön is jól értékesíthető árunak bizonyult. Bethlen elérkezettnek látta az időt, hogy a „mezőgazdaságot, amely eddig kiválóan magtermelésből és talán rablógazdálkodásból állott, most már végre állattenyésztéssel egybekötött 9 Képviselőházi Napló 1887-1892. XXI. k. 276. 10 Képviselőházi Napló 1887-1892. XVIII.k. 236. 11 Képviselőházi Napló 1887-1892. XXI. k. 277-278. 12 Magyar Törvénytár. 1889-1891. évi törvényczikkek. Bp. 1897. 367-369. Bethlen a 10 éves adómentességre utalt egyik képviselőházi felszólalásában is. Képviselőházi Napló 1890. dec. 16. 176. 159
