Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Fehér György: Egy elfelejtett miniszter, Bethlen András gróf
Egy elfelejtett miniszter, Bethlen András gróf FEHÉR GYÖRGY 1847. július 26-án Bethlen Sándor gróf és Bánffy Jozéfa bárónő házasságából született a család ősi fészkének számító Erdélyben, közelebbről Kolozsvárott. Felsőfokú iskoláit a pesti református főgimnáziumban kezdte, majd a pesti egyetemen két évig jogot hallgatott. Az arisztokrata családokban elterjedt szokások szerint ezután a képzés színhelyéül külföldi egyetemeket választott. Először Brüsszelben, majd Lipcsében hallgatott közgazdasági stúdiumokat. A diploma megszerzése után hosszú európai körutat megtéve gyűjtötte tapasztalatait. Hazatérve bekapcsolódott a közéletbe. 1873-ban Belső-Szolnok megyében szabadelvű párti képviselővé választották. 1875 augusztusában az egyik legfiatalabb képviselőként ő olvasta fel a trónbeszédet. 1880-ban kötött házassága nem volt szokványosnak mondható, lévén felesége - Mocsonyi Lívia - román származású. E frigyből született három gyermekének egyike, Margit lesz a későbbi miniszterelnök, Bethlen István gróf felesége. 1881 és 1887 között nem tagja a képviselőháznak, de ezekben az években fontos közigazgatási poszton teljesített szolgálatot. 1882-ben Brassó - mellette ideiglenesen Szeben vármegye - főispáni székében képviselte az államhatalmat a nemzetiségiekkel sűrűn lakott vidéken. 1890. március 15-én megbízást kapott a pár hónapja felállított önálló földművelésügyi minisztérium vezetésére, és ennek élén állott 1894. június 10-ig.1 Életének hátralevő éveiben képviselői munkáját végezte, a földművelésügyi bizottság tagja, majd annak elnökeként fontos szerepet vállalt az agrártörvényhozásban.2 1898 februárjában a költségvetési vitában elmondott beszédében némi malidéval jegyezte meg: „irigylem a t. miniszter urat, hogy ily kedvező körülmények között kezelheti ezen tárczát. Kedvezőnek mondom, mert a közvélemény üdvös irányban fejlődött és gratulálhatok neki nemcsak erélyéhez és kitartásához, hanem kollégájához, a pénzügyminiszterhez is, a ki valóban igen nagy bőkezűséggel dotálja tárczáját, a minek én úgyis mint egyik elődje, úgyis mint magyar állampolgár és gazda szívemből örülök”.3 Parlamenti munkája mellett a közgazdaságtan kérdései foglalkoztatták, és ilyen témakörben számos tanulmányával gyarapította a hazai szakirodalmat.4 Még alkotóereje teljében volt, amikor 1898. augusztus 25-én hosszas szenvedés után Bethlenben elhalálozott.5 1 Életrajzáról Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen család története. Bp. 1927. 540-543. továbbá: Pallas Lexikon 3.k. 220.; Magyar Életrajzi Lexikon l.k. 204.; Új Magyar Életrajzi Lexikon (2001) l.k.706.; Révai Lexikon 3.k. 241.; Gulyás. 206-207.; Sturm. 1897-1901. 207-208.; Szinyei 1012-1013. 2 Képviselőházi Napló 1896-1901.1. k. 27. uo. XII. k. 10. és 26. 3 Képviselőházi Napló 1896-1901. XlI.k. 313. 4 Lásd többek között: Marhatenyésztési érdekeink. (Nemzetgazdasági Szemle, 1877), A regále megváltásáról (Nemzetgazdasági Szemle, 1880-1881). 5 Érdemeit a T. Ház 1898. október 5-i ülésén jegyzőkönyvben örökítette meg ld. Országgyűlés Nyomtatványai. Képviselőház - Jegyzőkönyv. 1896-1901. II. k. 257-258. Halálakor nekrológ jelent meg az általa alapított Néplapban is (1898. 36. szám 564.). 157
