Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Szotyori-Nagy Ágnes: A 19. század közepének mezőgazdasági állapota a nagykállói esperesi kerületben Popovics Bazil munkácsi görög katolikus püspök levelei tükrében
Az adományok tételes felsorolásából kiderül, hogy több város (Buda, Pest, Esztergom), illetve több vármegye (Esztergom, Pest, Baranya, Fejér stb.) felajánlásából, illetve egyéb jótevőktől 1158290 forint gyűlt össze. A levélben egyben arról értesíti papságát a püspök, hogy a Munkácsi Egyházmegye 500 forint adománnyal járult hozzá a károk enyhítéséhez. AI 886. Popovics Bazil püspök magyar nyelvű, 1845. április 30-án kelt körlevele a nagykállói esperesei kerület alespereséhez és papságához a szepesmagurai éhínség kapcsán. A püspök felszólítja a papságot és a híveket, hogy adakozással segítsék az éhínséggel küzdő lakosság megmentését. A munkácsi püspök körleveléből kiderül, hogy a Magyar Királyi Helytartó Tanács az éhséggel küzdő szepesmagurai lakosság megsegítésére gyűjtés meghirdetésére szólította fel a püspököt. A helytartótanács felszólításának eleget téve Bazil püspök papjait adakozásra szólítja, illetve a hívek adakozásra történő buzdítására utasítja: „(...) Kedveltségteknek ezennel meghagyom, miszerint a könyörületességre annyiraméltó s olly nagy csapással sújtott szepesmagurai nép végső inségtüli megóvására, jótékony keresztényi adakozással valamint ön maguk járulni, úgy szinte gondviselésükre bízott Híveiket is, ezen ajtatos czélra teendő üdvös ajánlatokra sikeresen serkenteni (...).” Az összegyűjtött pénzt az alespereshez kellett eljuttatni, aki azt a Megyei Hivatalhoz továbbította. A helytartótanács 17915. sz. rendelete 1845. március 28-án kelt. A püspök körlevele április 30-i keltezésű. A püspök tehát hamar reagált a világi hatóság megkeresésére. Az adakozásnak ősi hagyományai vannak az Egyházban. Szent Pál apostol a makedóniai gyűjtés kapcsán írta: „A bajok és a súlyos megpróbáltatások ellenére is, túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt. (...) erejükön felül is önként adakoztak.” (2I<or 8,3), illetve ahogyan azt a Zsidókhoz írt levélben olvassuk: „A jótékonyságról és adakozásról meg ne feledkezzetek, mert az ilyen áldozat kedves Istennek.” (Zsid 13,16). Figyelemre méltó a püspök bölcsessége az adakozás kapcsán. A szegénység-jellemezte területtől nyilvánvaló módon nagy összegeket várni vagy remélni nem lehetett. Ám annak számára, aki nagy ínségben van, az adományozás gyorsasága életmenő is lehet. A püspök levele zárásaként ezt írja az adakozás és az összegyűjtött pénznek az eljuttatása kapcsán: „(...) az eképen gyűjtendő segedelem öszveget (...) anál hamarább felküldeni iparkodjanak, minél igazabb az, hogy a rögtöni segedelem nyújtás ha csekélyebb is, a későbbi netalán nagyobb mennyiségűt jótékony hatása által felülmúlja.”54 AI 889. Éhínség leküzdésére felhívó magyar nyelvű, 1847. július 23-án kelt főpásztori levél, amelyben Popovics Bazil püspök takarékos és józan gazdálkodásra inti híveit. Címzett: a nagykállói esperesi kerület alesperese és papsága. 54 A püspöknek az óriási egyházmegyében többször, a jelen dolgozatban vizsgált időintervallumon kívül is kellett foglalkoznia az éhínséggel. 1861-ben az Ung vármegyét sújtó “éhhalállal párosult Ínség és nyomor” önmagában is komoly problémát jelentett, a helyzetet tovább súlyosbította a terület vetéseinek zömét elpusztító jégeső. A nehézségeket pedig tovább fokozta, hogy Majláth György tárnokmesternél megvádolták a terület parókusait, hogy az adófizetés ellen lázítják a népet. Bacsinszky András sztavnai alesperes ezzel kapcsolatos, Popovics Bazilhoz küldött jelentését ld. Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849-1867: Iratok. MÓL kiadványai II. Forráskiadványok 6. Budapest 1959. 321. (A kiadvány idézett helyéhez fűzött jegyzetben tévesen nem egyesült püspöknek nevezik Bazil püspököt.) 149
