Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Szotyori-Nagy Ágnes: A 19. század közepének mezőgazdasági állapota a nagykállói esperesi kerületben Popovics Bazil munkácsi görög katolikus püspök levelei tükrében
a lakosság, még a szatócs is, földmíves, s a kereskedés csak mellékfoglalkozása.’’6 A homoktalajon a megye fő terménye a rozs volt, emellett a kukorica, búza, dohány és a burgonya játszott jelentős szerepet a mezőgazdaságban.7 A munkácsi görög katolikus püspökséget Mária Terézia előterjesztésére XIV. Kelemen pápa (1769-1774) létesítette 1771-ben, pontot téve ezáltal azon bonyodalmak végére, amelyek az 1646. évi ungvári unió révén a római pápa főségét elismerő keleti szertartású katolikusok és a Szabolcs vármegye legnagyobb részén területileg illetékes latin szertartású egri püspök között fennálltak. Az 1775-től kezdve Ungváron tartózkodó munkácsi püspök joghatósága az észak-magyarországi vármegyék görög katolikus hívőire terjedt ki. A munkácsi görög katolikus püspök metropolitája az esztergomi érsek volt (vagyis a munkácsi görög katolikus püspök az esztergomi érsek szuffragáneusa, azaz alárendeltje volt). A munkácsi püspök joghatósági területen lakó római katolikusok legtöbbje vonatkozásában az egri püspök volt illetékes. Az egyházmegye belső felosztása követte a terület világi közigazgatási beosztását annyiban, hogy alapvetően a vármegyék és az egyházi kerületek földrajzi határai egybeestek.8 így például ha megnézzük az 1842/43. évi schematizmust, az egyházmegye egyes egyházi kerületeit „(...) in I. Comitatu ejusdem nominis” nevezi meg. A jelen írás szempontjából érintett Szabolcsi egyházi kerület határai tehát egybeestek a történelmi Szabolcs vármegye területének határaival.9 A szabolcsi kerület a munkácsi püspök joghatósága alá tartozó hét egyházi kerületen belül sajátos helyzetben volt: északon és keleten a munkácsi püspökséghez tartozó görög katolikus vármegyék/kerületek határolták (Zemplén, Ung, Bereg és Szatmár), a nyugatra és délre eső vármegyékben (Borsod, Hajdú) nem. A szabolcsi kerület kezdetben kettő, később három esperesi kerületre oszlott, az 1842/43. évi schematizmus szerint pedig már öt kerületből állt. Ebben az időben a nagykállói esperesi kerületet észak-keleten a karászi, észak-nyugaton a tímári, keleten a gyulaji, délen és nyugaton a dorogi esperesi kerület határolta. Fontos ugyanakkor megjegyeznünk, hogy a nagykállói járás, mint a község és a megye közti világi közigazgatási egység és az egyházi közigazgatási egység, azaz a kállói esperesi kerület területileg nem teljesen fedte egymást.10 A pontos földrajzi körülhatárolást 6 Uo. 263. 7 Uo. Továbbá Szabolcs vármegye mezőgazdasági terményeihez, a hasznosított földterület nagysághoz és művelési ágak szerinti felosztásához Id. Benda Gyula: Statisztikai adatok a Magyar mezőgazdaság történetéhez 1767-1867. Számok és történelem 1., Budapest 1973.114-117.125. 250-253. 280. 290. 307. 8 Az egyházmegye felépítése a következő: az egyházmegye élén a megyéspüspök áll, akinek akadályoztatása és távolléte esetén helyettese a helynök. Az egyházmegye egyházi kerületekre, azaz főesperességrekre van felosztva, amelyek élén a főesperes áll, az egyes kerületek pedig esperességekből állnak, amelyek élén esperes áll. Az esprességek parókiákból állnak, amelyekben parókusok teljesítenek szolgálatot. 9 A munkácsi egyházmegye a hosszú 19. században több területi változáson ment keresztül. Az egyházmegye püspökének joghatósága az 1792. évi egyházi összeírás idején még 13 vármegyére terjedt ki. 1816-ban az eperjesi görög katolikus egyházmegye felállításával vesztett területeiből, majd 1823-ban megalapították a nagyváradi egyházmegyét, 1853-ban a szamosújvári egyházmegyét, majd 1912-ben megalakult a hajdúdorogi egyházmegye. Ezek a változások a nagykállói esperesi kerületet nem érintették, az mindvégig a munkácsi görög katolikus püspök joghatósága alá tartozott a korban. A témáról bővebben ld. Bendász István: A munkácsi egyázmegye területváltozásairól. In: Bendász István-Koi István: A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye lelkészségeinek 1792. évi katalógusa. Nyíregyháza 1994.17-22. 10 A nagykállói esperesi kerület települései az 1842/43. évi schematizmus alapján: Biri (filia: Balkány, Perked), Hugyaj (filia: Geszteréd, Lónya, Zöld-Ág, Fövényes, Szemszúró, Bullyka), Nagy-Kálló (filia: Kis-Kálló, Szirond, Nicol.), Kálló- Semjény, Napkor (filia: Peczkés, Nyírhegy), Nyír-Egyháza (filia: Király-Telek, Sima, Sós-tó), Oross (filia: Harangod), Pazony (filia: Kereszt-út al. Kotaj, Senyő, Túra, Bogdány, Kemecse, Megyer, Rád, Nagy-Halász, Beszterecz) A felsorolt települések közül Nagykálló és Nyíregyháza volt városi rangban. A települések, filiák és az ezekhez tartozó puszták és telepek beazonosítását nehezítik a névváltozások, illetve az, hogy egyes települések, lakott területek eltűntek. Az ezekkel kapcsolatos változásokról számos hasznos infomárciót közöl egy közelmúltban, a Debreceni Egyetemen készült szakdogozat: Halmos Judit: Szabolcs vármegye településnevei a 18-19. században, Debrecen 2010. 140
