Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Oroszi Sándor: Erdőgazdálkodás a Duna-ártér alsó vidékén: Pancsova és Újvidék
hanem ellenőrizhetőbbek is voltak, mint a korábban említett, a folyók árterére kerülő erdők.10 Az ellenőrizhetőséget fokozta a határőrvidék 1768-73 közötti megszervezése. Pancsova ebben kiemelt szerepet kapott, mivel a német-illír (-bánsági) határőrvidék központja lett. Ez nemcsak sárgára festett házaiban, netalán a katonai adminisztráció székhelyéhez kötődő életében, hanem bizonyos fokig a már említett bel- és külterületi fásításokban is megnyilvánult.11 Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a jellegében elsősorban német helyőrségű város a Temes folyó partján feküdt, amely folyó már akkor szállítási, így faanyag-továbbítási feladatokat is ellátott.12 Az eleinte két határőrszázadba szervezett vidék központja faszükségletét a Temes- és a Duna-ártér erdeiből tudta fedezni, s nem volt távolabbi vidékek faanyagára utalva, mint például Temesvár, ami ebben az időben elsősorban szállítási - jórészt vízi szállítási - feladatokat adott. A határőrség erdészeti adminisztrációját egy korábbi tanulmányunkban már áttekintettük,13 így itt főleg Divald Adolf 1871. évi jelentését szeretnénk idézni, aki a német-bánsági ezred összes erdőterületét 8549 kh-nak (4920 ha) adta meg.14 Ebből 4300 kh (2475 ha) volt a „síksági” és 4249 kh (2445 ha) a szigeten lévő erdők kiterjedése. Külön is kitért a Pancsova melletti Vojloviczi-erdőre, ahol 15-20 cm átmérőjű és 10-12 méter magas, „egyenes, szép növésű” török mogyorók fordulnak elő, ráadásul ezek „nagyobb csoportot képez"-nek. Ugyanerről az „öregebb tölgyerdőről” egy 1874-ben kelt leírás szerint benne alászorultan, „alfa”-ként, egyedül a bodza fordult elő.15 A 4-5 cm átmérőjű fákat a 19. század közepétől használták szőlőkarónak, sőt az 1862. évi erdőtermény-árjegyzékben is szerepelt. Az esztendőként 8-10 ezer szőlőkarót adó, mintegy 200 kh-nyi (kb. 120 ha) erdőrész tehát a határőrvidék időszakában is intenzív használat alatt állt. A határőrvidék polgárosítása (1873) után Pancsova Torontál megyéhez került, majd az 1879. évi erdőtörvény alapján kiépülő erdészeti adminisztráció a szegedi erdőfelügyelőség kerületébe sorolta. Az általunk most részletesebben vizsgálandó erdőgazdasági-erdészettudományi kérdések ebben a keretben találhatók, azzal, hogy a város nemcsak földrajzilag, hanem gazdaságilag bizonyos szempontból a megye (és az ország) perifériájának számított. A „végvidéki” helyzet azonban erdészetiig nagyon is illeszkedett a Duna vonalához, annak erdészeti problémáihoz. 10 Szentkláray Jenő: Mercy kormányzata a Temesi Bánságban. Újabb részletek Délmagyarország XVIII. századi történetéhez. Bp. 1909.132. 11 Luka Ilic, (Dgst.): Historische Skizze der kaiserlich königlichen Militär-Communität Pancova. Pancova 1855., Fr. Vanicek: Spezialgeschichte der Militärgrenze. I-IV. Bd. Wien 1875.1. 582-588., III. 21., 28-29., 354-361., IV. 282-284., 309-373., 376., Felix Milliker: Kurze Geschichte der Banater Militärgrenze, 1764-1872. Wrschatz 1937., Otto Vogenberger: Pantschova. Zentrum des Deutschtums im Südbanat. Freilassing (in Bayern) 1961. 12 Vö. Fát szállító hajó a Begán. In: Jakó Ágoston: Vízszabályozás és árvízvédelem. In: Torontál vármegye. Magyarország vármegyei és városai. Szerk.: Borovszky Samu. Bp. é.n. [1911.] 190., Ákos László-Aba Iván: Erdők országa. Bp. 1954. 23. 13 Vö. Oroszi, S.: Fehértemplom helység. 193-196. A határőrvidéki törvények és rendeletek erdőkre vonatkozó részei pedig megtalálhatók: I.H. Schwickel: Geschichte der österreichischen Militägenze. Wien-Teschen 1883. 226-26L, 335-346. és Guggenberger Gyula: A határőrvidéki határközösségekre és a határőrvidéki ingatlanokra vonatkozó törvények és rendeletek. Bp. 1904. 69-81. 14 Magyar Országos Levéltár. Földművelésügyi Minisztérium iratai (a továbbiakban: MOL K-184.) 1912-B/2-42.765. (119/1872.) Divald Adolf 1871. évi jelentése a határőrvidéki erdőkről. 15 Herger János: A bodzafa mint szőlőkaró. In: EL 1874. 402-403. 109
