Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Nagy Ágota: A Pannonhalmi Maggyűjtemény
zatos katalógusból kitűnik, hogy bizonyos üvegeken dátum és helymegjelöléssel is találkozunk. Megállapítható, hogy a datált üvegek pontosan e korszakban kerültek a gyűjteménybe, 1831-ben indulnak, és 1839-ben véget is érnek (kivéve az 1853-as gubacsos üveget). Döntő bizonyítékként a szerzetes kézírása szolgál, mivel az általa írt és tíz éven át vezetett, ma Pannonhalmán őrzött „Kertészeti napló”, s a hozzá tartozó „Jegyzőkönyvek” is 1831-től kezdődnek.18 A naplóban fellelhető kézírást, és az üvegek közül számoson fennmaradt kézírást összevetve azok láthatóan egy kéztől, Szeder Fábiántól származnak. A gyűjteménynek vélhetően nemcsak őre, hanem gyarapítója is volt, hiszen naplójából kiderül, hogy nemegyszer vásárolt azokon a helyeken vetőmagot az apátsági kertészet számára, amelyek nevei az üvegeken olvashatók. így beszámolt arról, hogy - többek között - bíborherét, lucernát, bükkönyt 1836-ban Bécsből, lóherét és perjét pedig 1838-ban Pestről vásárolt. A növények megnevezései Szeder naplójában, illetve az üvegek bekötő papírjain teljességgel megegyeznek, mind az előbb felsorolt szántóföldi, mind a további dísz- és zöldségnövények, gyümölcsök esetében. Kiemelendő például a Vicia sibirica (szibériai [?] bükköny), mely megnevezést egyéb kordokumentumban jellemzően nem találni, illetve a Betacicla altissima (cukorrépa) név, mely szintén csak itt szerepel, sőt, a magminta segített eldönteni, hogy naplójában Szeder valóban a cukorrépát nevezi így. Tehát, minden bizonnyal, az apátság gazdaságában megtermett növények magvaival ő gyarapította a gyűjteményt. A részletes tök, illetve bab leírások szintén rá vallanak, csakúgy, mint az évszámok jelölései. Végül még egy érv Szeder szerepe mellett: az apátság 33 holdnyi kertészetét, melynek 1833-tól felügyelője volt, más néven „Szedresnek” (a névegyezés érdekes véletlen!) nevezték, a benne található jelentős számú szederfa (Morus alba) miatt. A szederfa ültetvényre az akkor egyre inkább divatba jövő selyemhernyó-tenyésztés miatt volt szükség. Tudjuk, hogy a szerzetes Pestről több ízben hozatott magvakat, szaporítóanyagokat a kertészet részére. A „Morus alba Pestino 1833” feliratú, 252. sorszámú üveg ezt fényesen alátámasztja. Vöröss László Zsigmond írásában feltételezi, hogy a bekötőpapíron olvasható latin szövegek (például a tök esetében) Ballay Valértől származnak, aki ódákat is írt latinul. A magyar feliratokat Rómer Flórisnak tulajdonítja. Azt is megemlíti, hogy az írások hasonlítanak egymáshoz.19 Ettől függetlenül az is elképzelhető, hogy egy kéz írta őket. Szeder kézírásának ismeretében vélhetően inkább ő volt az írások szerzője, hiszen latinul ő is tudott. Tudjuk róla, hogy „amihez hozzáfogott, rendkívüli ügyszeretettel végezte. Sokoldalúságát, megbízhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy rendi munkakörökben számos helyen tejesített szolgálatot. Mindig oda helyezték, ahol egész emberre, megbízható, hozzáértő főre volt szükség. A számára kijelölt feladatokon túlmenően igen sok mindennel foglalkozott. Szeretett mindent rendszerezni, gyűjteni, az egyes országok, városok címereitől (ezekről aprólékos gonddal rajzokat készített) a növények alaktani elnevezésein keresztül a háziállatok különféle elnevezéséig.”20 18 W. Nagy Ágota: „...Az időt okosan használni..." Bp. 2000. 42-45. 19 Vöröss, L. Zs.: Pannonhalmi maggyűjtemény, 180. 20 W. Nagy, Á.: „...Az időt okosan, 15. 101
