Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Nagy Ágota: A paprikatermesztés eszközei a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban
címmel, ahol a közismert amerikai eredetű növények (burgonya, kukorica, dohány, paradicsom, bab, tök, kakaó) mellett a paprika fő helyen szerepelt.7 1995-ben a IX. Eucarpia (nemzetközi paprika és tojásgyümölcs genetikai és termesztési) konferenciának Magyarország adott otthont. Ebből az alkalomból kérték fel a múzeumot egy paprikatörténeti időszaki kiállítás rendezésre. A kiállítás „A paprika története Magyarországon” címmel fogadta a konferencia résztvevőit, később pedig minden múzeumlátogatót, csaknem fél éven át. Ez a történeti bemutató előfutára lett három egymást követő év paprikakiállításainak. Ezek szintén felkérésre készültek; a Paprika Terméktanács hároméves programjának kiegészítéseként, rendezvényeik kísérő kiállításaként jelentek meg. A kiállítások témáját is megjelölték; így az első egy általános ismeretterjesztés volt, a második a paprika képzőművészetben történő megjelenését mutatta be, a harmadik pedig a paprika gyógyításban betöltött szerepét elemezte. Minden évben szeptember végén nyíltak a kiállítások, 1998-tól 2000-ig. Az egyes kiállítások címei „Újvilágtól az új hazáig”, „Több, mint fűszer,” illetve „Paprikapatika” voltak. Az utóbbiban helyet kapott Szent-Györgyi Albert szegedi kutatólaboratóriumának egy részlete, paprikával kapcsolatos C-vitamin-kutatásainak eredménye, de a kiállítás kitért a paprika népi gyógyászatban és kozmetikában betöltött szerepére is. 2001-ben Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban vándorkiállítás formájában ugyancsak szerepelt a Paprikapatika.8 A PAPRIKA HAZAI ELTERJEDÉSE ÉS TERMESZTÉSE A paprika (Capsicum annuum L.) amerikai eredete ellenére hazánkban vált híressé. Számos hazai forrás Zrínyi Miklós nevelőanyját, Széchy Margitot nevezi meg, mint aki itthon elsőként szerezte be a XVI. század közepe táján növényritkaságnak számító paprikát, hogy 1570-ben kertjében termessze azt. Paprika néven először Jambressich András 1742-es latin-horvát szótárában találkozhatunk vele;9 s az e néven nevezett növény elemző leírását először Csapó József debreceni orvosdoktor 1775-ös „Új füves és virágos magyar kert” című művében olvashatjuk. „Török-bors, Paprika, Kerti-bors [...] Ezt kertekben termesztik, és a’ piros hosszú gyümöltseit a’ paraszt emberek porrá törik, és eledeleiket avval borsozzák. Hasznára nézve egyebet nem írhatok felőle, hanem hogy igen erős eszköz ez, és ember vérét igen meg-hevitti. Egyébként ha etzetbe vetik a’ paprikát, az tőle erősebb és tartosabb lészen.”10 11 Érdekes, hogy családnévként már jóval korábban feltűnik a paprika szó, például Csanádon az 1703-ban készített összeírásban szerepelt egy Paprika István nevű jobbágy, Kalocsán pedig 1766-ban említenek Paprika Mihály nevű gulyást.11 Klasszikus hazai termőtájainkon nemzedékeken átöröklődően őrizték a termesztés és feldolgozás csínját-bínját, s így a paprika termesztése biztos megélhetést nyújtott sok családnak. Napjainkban - a rendszerváltást megelőző nagyüzemi módszerek szükségszerű térhódítása miatt - már egyre kevesebben adják át az utódoknak a régmúlt ismeretanyagát, éppen ezért képviselnek különös értéket a múzeumban őrzött, adatolt és jegyzetekkel ellátott tárgyak. 7 Uo. 88. 8 Uo. 88. 9 Somos András: A paprika. Budapest, 1981.14. 10 Csapó József: Új füves és virágos magyar kert. Pozsony, 1775.283-284. 11 Bárth János: A Kalocsa környéki ártéri kertek. In: Agrártörténeti Szemle, XVI. 1974. 223. 85
