Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)

Csoma Zsigmond: A mustnyerés és -feldolgozás eszközei a magyarországi szőlő-borágazatban

1. Parasztruhás préselőférfi 1869-ben, Nagykanizsa környékén. Tersáncky József állatorvos rajza után közzétette: Csorna. A zalakarosi szőlő. 143.

2. Gúzsos, bálványos-végorsós nagy prés és taposó famelencéje préskosár nélkül. Délnyugat- Magyarországon, Horvátországban, Stájerország irányában elterjedt, az ókori egykarú emelő elvén működő faprés 1869-ban. A préskosarat iszalagból (Clematis sp.) font fonadék helyettesítette. A nagykanizsai állatorvos rajza, közzétette: Csorna. A zalakarosi szőlő. 144.

3. Vasprés hirdetés az 1890-es évekből. Közzétette: Csoma-Balogh. 2000. 334.

1. Szőlő bogyózása és bogyótörése Franciaországban a XVIII. század végén. In: Theoretisch-practische... 1804. I. tábla. 9. kép. Közli: Csorna. 1994-1995. 207.

2. Ágas elágazású bogyótörő és törkölyszűrő a bogyórészek akonalyuktól történő távoltartásra, Bóni-hegy, Murakeresztúr. Közli Seemayer Vilibád után Csorna. 1994-1995. 207.

3. Szőlőzúzógép, mint innováció a XVIII. századi dél-német területekről terjedt el, Magyarországon csak a XIX. század elején jelent meg, egy pesti német zongoragyártó készítette az első példányt.

4. Esslingeni (Dél-Németország) kézi szőlődaráló, 1843-ban a Közhasznú Honi Vezér ... Kalendárium című lap mutatta be először Magyarországon. Közli: Csorna. 1994-1995. 208.

5. Szőlő-zúzó gép szerkezete, amit „szőlőmalom”nak is hívtak, a taposás munkáját helyettesítette, illetve a lé-mustnyerést megkönnyítette. 1869-ben, a nagykanizsai állatorvos kiadta: Tersánczky József: A jobb szőlőművelés, borkészítés és pinczegazdálkodás korszerű könyve” című könyvében. Közli: Csorna. A zalakarosi szőlő. 142. (Zalakaros).

81