Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)

Farkas Gyöngyi: Plakátok a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

befejezése után viszont a fő célcsoportot már a téeszek alkották, amelyeknek valódi nagyüzemekké való fejlesztése a hatvanas évek első felének egyik legfontosabb gazdaságpolitikai feladata volt. A háztáji és kisegítő gazdaságok létének tudomásulvételével, majd támogatásával párhuzamosan a kistermelők felé is fordultak a reklámok: szarvasmarha- és sertéstartásra, zöldségtermelésre, termelési szerződések kötésére biztatták őket. („Termelj több zöldséget háztáji földeden és kertedben!” „A szerződéses hizlalás mindig jó jövedelme a tsz-tagnak.”)

A plakátok által megjelenített kép szerint a korszerű mezőgazdaság jellemzője a munkafolyamatok minél nagyobb részének gépesítése, műtrágya és növényvédő szerek széles körű használata, valamint a legújabb termelési eljárások alkalmazása. Mindezek megvalósítása hatékony módon csak nagyüzemi keretek között lehetséges - hirdették az ötvenes évek plakátjai, amelyek a traktorral végzett mélyszántás vagy a silózás propagálásával egyben a kisüzemnél eredményesebbnek tartott nagyüzemi gazdálkodást is népszerűsíteni kívánták. A hatvanas években, amikor már nem kellett győzködni a gazdákat a nagyüzem előnyeiről - ugyanis meggyőződésüktől függetlenül kénytelenek voltak belépni a téeszekbe - a propaganda középpontjába már nem a kisüzem és nagyüzem szembeállítása, hanem a korszerű nagyüzem megvalósítása került.

A modernizáció egyik elemének tekintett gépesítés jelentőségének hangsúlyozása többféle módon is megjelent a propagandában. A plakátok egy része direkt módon arra szólított fel, hogy a mezőgazdasági munkák minél nagyobb részét gépekkel végezzék a termelők: „Állítsunk munkába minden növényápológépet!”, „Palántázás gépesítése”, „Komplex gépesítéssel a veszteségmentes betakarításért!”, „Gépesítsük a takarmánynövények betakarítását!”, „Fejjünk géppel!” A plakátok egy másik része a géppel végzett munkafolyamatok helyesnek tartott módját, technikáját ismertette: „Előhántós ekével végezzük a korai mélyszántást!”, „A betakarítással egyidőben végezzük a tarlóhántást!”. A mezőgazdasági nagygépek mint modernitásjelképek szerepeltek a propaganda egyéb területein is: a nagyüzemi táblán szántó traktor és a betakarítást végző kombájn plakátokon megjelenő képei a „fejlett szocialista mezőgazdaságot” jelezték.

Az ötvenes években a mezőgazdasági nagygépekkel egyedül az állami gépállomások rendelkeztek, népszerűsítésük fontos része volt a hatalom propagandatevékenységének. A traktorosokat, a gépállomások fizikai dolgozóit a munkásosztály olyan tagjainak tekintették, akik falun „harcolnak a szocializmusért”. A „szocialista építés” kiemelt harcosaihoz, a bányászokhoz, vasutasokhoz hasonlóan a traktorosoknak is külön ünnepnapjuk volt: „Traktorosnap, 1954. június 13.”

A műtrágyák használatát propagáló plakátok a hatvanas évekre szinte teljesen kiszorították a szerves trágya helyes kezeléséről szóló korábbi hirdetményeket, amelyek az ötvenes években még az egyik irányát képezték a mezőgazdasági termelők tájékoztatásának („Nyári-őszi istállótrágyázás”, „Többet, jobbat műtrágyával”, „Szuperfoszfáttal a nagy termésért!”, „Tavaszi műtrágyázás, nagyobb termés”). A növényvédelmi plakátokon belül pedig egyre sűrűbben jelentek meg a növényvédő szerek pozitív hatásairól szóló üzenetek: „Gyomirtás vegyszerrel”, „Vegyszeres gyomirtással növeljük kalászosaink termésátlagát!”, „A Hungazittal végzett vegyszeres gyomirtás munkaerőt takarít meg és termésnövelő hatású”, „Gondos permetezés, jó termés, nagy jövedelem”.

A nagyon széles körű növényvédelmi tájékoztatás kétfajta plakáttípust hozott létre: az egyik inkább a figyelem felkeltését szolgálta, míg a másik a növényi kár26