Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Kárpáti Elemérné: Textilgyűjtemény a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban
méke. A földművelésben a len-, kender-, gyapottermesztés, az állattartásban pedig a bőr- és gyapjúfeldolgozás az alapanyag, amelynek révén a ruhaneműk és egyéb textil alapanyagú használati tárgyak előállítása eredendően a mezőgazdasághoz köthető. A látvány szempontjából sem nélkülözhetik a múzeumok a textiltárgyakat. A háziipari és népművészeti termékek és a korhű jelenetekbe rendezett felöltöztetett bábuk bemutatása könnyebben befogadhatóvá, oldottabbá teszik és egyben magyarázzák is a múzeumi kiállításokat. A második világháború után a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársai gyűjtőútjaik során már tudatosan gyűjtötték a textíliákat, nem csak kiállítási, hanem olyan céllal is, hogy ezeket az értékes darabokat megőrizzék az utókor számára. AZ ÚJRAKEZDÉS ÉVEI ÉS A NAGY GYŰJTÉSEK KORA (1953-2000) Nemcsak a harci események következményei, hanem a háború utáni évek viszontagságai is korlátozták a múzeumi tevékenység újraindítását, nem egy esetben az intézmény fennmaradása is veszélyben forgott.47 A múzeumi dokumentációk között elhelyezett régi iratokat, jelentéseket tanulmányozva úgy tűnik, hogy az általunk szinte elképzelhetetlenül rossz körülmények között dolgozó korabeli vezető- és muzeológusgárda reményt fel nem adó küzdelme mentette meg az intézményt a jelenkor számára. Nemcsak a megmaradt anyagot menekítették ki a romok alól és helyezték biztonságba ládákban, hanem a lehető legrövidebb időn belül gyűjtőmunkába kezdtek, és kiállításokat rendeztek. 1953-tól már rendszeres nyilvántartásba kerültek a megmentett és az újonnan begyűjtött tárgyak, amelyek közül a textíliák sem hiányoztak.48 Kezdetben természetesen a felállítandó kiállításokhoz gyűjtötték az anyagot, de ezt rövid időn belül felváltotta a céltudatos, megőrzésre szánt múzeumi tárgyak gyűjtése az egész ország területéről.49 Matolcsi János,50 aki 1957. október 15-től 1969. március 15-igvoltaMezőgazdasági Múzeum főigazgatója, minden évben beszámolt a gyűjtemények gyarapodásáról,51 amelyek között a textiltárgyakat is mindig megemlítette. A múzeum gyűjteményeinek életében döntő változást hozott az 1962. év, amikor a főigazgató elkészítette irányelveit a múzeum fejlesztésével kapcsolatban.52 Itt már határozottan megfogalmazódott az a cél, amely sajnos csak négy év elmúltával valósulhatott meg. Önálló gyűjteményi egységek kialakítását és a gyűjteményeknek külön gyűjteménytárakba való elhelyezését szorgalmazta: „A gyűjteményanyag gyarapodása szükségszerűen felveti a múzeum gyűjteménytári helyiségeinek megfelelő felszerelését és kibővítését, oly mértékben, hogy a múzeum minden osztálya egy-egy önálló gyűjteménytári helyiséghez jusson. E célból a múzeum épületének 47 Matolcsi János: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum története 1945-1981. In: Agrármuzeológiai Füzetek III. Szerk.: Balassa Iván. Budapest, 1984. 35-44. 48 Ld. 1. táblázat. 49 Ld. 2. táblázat. 50 Matolcsi János (Berettyóújfalu, 1923. nov. 23.-Budapest, 1983. jan. 3.) nyomdász, agrárpolitikus, agrármérnök, archeozoológus, múzeumi főigazgató. In: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, Szerk.: Élesztős János. Budapest, 2002. 590. 51 MD-IX. 340. Jelentés. A Mezőgazdasági Múzeum felszabadulás utáni években végzett munkájáról szóló működési jelentései: MD-IX. 196 (1961); MD-IX. 197 (1962); MD-IX. 198, 199, 200, 205, 206 (1963-1968). 52 MD-IX. 331/1962 (az MD-IX. 197 melléklete). 155
