Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)

Kárpáti Elemérné: Textilgyűjtemény a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

1907 után mintha megállt volna az idő a gyűjteménygyarapodás szempontjából. A leltárkönyvi bejegyzések csak a működéssel kapcsolatos berendezési tárgyak beszerzésével kapcsolatban említik függönyök, függönyzsinórok, szőnyegek, szőnyegvédők, munkaköpenyek és egyéb textil alapanyagú tárgyak vásárlását.

A textilgyűjtemény szempontjából csupán egyetlen érdemleges bejegyzéssel találkozunk az 1909-1920/21. évi leltári naplóban, mely arról tudósít bennünket, hogy egy „háziipari szövött, hímzett vánkushuzat 1920. szeptember hó 28.-án ismeretlen múzeumlátogató által eltulajdoníttatott”.34

A Faluszövetség kiadásában, 1925-ben megjelent egy tájékoztató füzet a múzeumról.35 A tájékoztató közli az épület alaprajzát, és római számokkal megjelöli benne a kiállítások helyszíneit is. Ebből tudjuk, hogy a mezőgazdasági iparok osztályának nevezett részben kaptak helyet a háziipari készítmények, a kender és len termelésére és feldolgozására vonatkozó eszközök és a belőlük előállított késztermékek. Az állattenyésztés körébe tartozó osztályokban pedig a gyapjúmintákat és az élőképekbe (dioráma) rendezett pásztorviseleteket állították ki.

ELTŰNT TÁRGYAK NYOMÁBAN. ÁTADÁSOK ÉS PUSZTULÁSOK (1933-1953)

Az első világháború nem okozott kárt az épületben, az eredeti kiállítások változatlanul fennmaradtak, és nem érintették a bemutatókba rendezett textilanyagot sem.36 Ugyanakkor az ország, és ezzel kapcsolatban a mezőgazdaság megváltozott helyzete megkövetelte volna a kiállítások átrendezését és újraértelmezését. Az első világháborút követő gazdasági válság az ilyen irányú törekvéseket azonban erősen korlátozta.37

1923 novemberében Paikert Alajos, az alapítóatyák egyike igazgatóként visszatért a múzeum életébe. A maga lelkes, sajátos eszközeivel megpróbálta az említett korlátok ellenére mozgalmasabbá tenni az intézmény életét. Paikert véleménye szerint a Mezőgazdasági Múzeum „Magyarországnak talán legszebb, legművésziesebb és legtanulságosabb múzeuma...”.38 Ennek szellemében a „gyakorlati élettel” szorosabbra fűzte a kapcsolatot, hogy anyagiak hiányában ne veszítsék el az előző években már megtapasztalt népszerűséget a látogatók körében. Háziipari tanfolyamokat szervezett és vendégkiállításoknak biztosított bemutatkozási lehetőséget a Vajdahunyadvárban. Az ő vezetése idején alakult meg 1926-ban a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Baráti Köre is.39

Mindezek a törekvések azonban nem tudták visszaidézni a dicső múltat, az alapítás idejének mozgalmasságát és a gyűjteményi anyag folyamatos gyarapodását. A múzeum kiállításai már korszerűtleneknek ítéltettek, és a régóta esedékes újjászervezést nem lehetett tovább halogatni. „Szükséges, hogy az átszervezés folyamán minden termelési ágat akkora helyre szorítsunk, melyet fontossága és elterjedtsége alapján Magyarországon megérdemel"- olvasható egy aláírás nélküli,

34 MD-IX. Szakleltár B-VIII. b-145. Ld. 302/920. sz. ügyiratot.

35 A Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum Tájékoztatója. Budapest, 1925 (?).

36 Takács Imre: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum rövid története. Budapest, 1967. 28.

37 Szabó Lóránd: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 90 éve. Budapest, 1986.12.

38 Takáts Rózsa: Paikert Alajos: Életem és korom. Budapest, 2001.178.

39 Szabó Lóránd: i. m. 33.: A múzeum igazgatói, illetve főigazgatói.

153