Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Bányai József: A vadászat tárgyi eszközei
vadászatot az erdészettel egy osztályba sorolták. Ennek egyik oka az volt, hogy a korabeli országos mezőgazdaság-politikában - a nemzetgazdasági szempontból kevésbé fontos vadászat előtt - például a vízépítészet és vízszabályozás kérdései és problémái is lényegesen jelentősebb helyet foglaltak el.4 5 Paikert azonban hamarosan ráébredt a vadászat fontosságára, és levelet írt Darányi miniszternek. Kérte, hogy a mezőgazdasággal összefüggő rokonszakok gyűjteményeinek - így a vadászatnak is - méltó elhelyezést kell biztosítani. Majd így folytatta: „A mezőgazdasági termények a dolog természeténél fogva nem eléggé dekoratív hatásúak, és mint ilyenek, a laikus közönséget nem is eléggé érdeklik, szükséges tehát, hogy oly tárgyakról is történjék gondoskodás, amelyek vonzóvá, érdekessé teszik a múzeumot. Ilyenek elsősorban a vadászati tropheák, ezek sohasem tévesztik el hatásukat, és mindenkit egyaránt érdekelnek Az 1900. évi párizsi világkiállítás bezárása után a múzeum két értékes vadászattörténeti relikviával gyarapodott. Az egyik egy kézzel festett vadászati térkép, a másik, egy díszes kivitelezésű lőjegyzékalbum, amely a kor legkiválóbb magyar vadászainak magánlőjegyzékeit és a nagyobb uradalmi vadászterületek 100-120 éven keresztül vezetett lőjegyzékeit tartalmazta. Szövegét francia nyelven, gyönyörű kalligrafikus kézírással írták. Bőrrel bevont, 38 cm hosszú, 27 cm széles és 5 kg súlyú. Díszes külső borítása Morzsányi János budapesti díszműárus és jelvénykészítő kiváló mesterségbeli tudását bizonyítja. Az albumból egyetlen darab készült, ezért vadászattörténeti értéke felbecsülhetetlen. A múzeumnak otthont adó épületeket azonban - csak a millenniumi kiállítás idejére - ideiglenes anyagból építették fel, így azok süllyedni és repedezni kezdtek. A gyűjteményeket 1899. július folyamán a Kerepesi út (ma Rákóczi út) 72 számú bérházba költöztették át. Néhány gyűjteményt - az erdészetet, vadászatot, vízépítészetet, halászatot - viszont az eredetileg is szilárd anyagból felépített román stílusú épületbe szállítottak át, majd a jáki templomból a reneszánsz épületben levő Bakács-kápolnába helyezték át. A vadászati anyag döntő többségét az Országos Halászati Felügyelőségtől kapott madarak - túzok, szárcsa, bölömbika, vadlúd stb. - képezték (113 db). A majdani állandó épületben elhelyezendő kiállítások szakosztályonkénti berendezéséhez szükséges alap- és falfelületeket Pokorny Tódor térképészmérnök tervezte meg. Az „együvé tartozó és hasonnemű” erdészeti és vadászati szakosztály összesen 634 m2 felületet kapott. Ebből külön a vadászat mindössze 167 m2-t!6 A múzeum szilárd anyagból történő felépítésével ismét Alpár Ignác műépítészt bízták meg. 1903-ban a reneszánsz épület, majd 1904 tavaszán a gótikus épület munkálatai is befejeződtek.7 A berendezéshez szükséges előkészületeket Saárossy-Kapeller Ferenc miniszteri tanácsos végezte, számos kiváló szakember - akik az egyes osztályok megszervezésében is komoly segítséget nyújtottak - közreműködésével. Paikert 1905-ben levelet írt Darányinak, melyben tudatta, hogy a múzeum egyes osztályainak berendezéseihez szakértőket kértek fel. A vadászaté Egerváry Gyula és Ráth József lettek. Egy másik levélben azzal a kéréssel fordultak a miniszterhez, hogy az 1904. évi minisztériumi költségvetés rendes kiadások XX. fejezet 4. cím 4 Kísérletügyi Közlemények, 1937. január-december 1-6. Füzet 264. 5 Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára IX. Leltári száma: 867/175. 6 Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára IX. Leltári száma: 916/248. 7 S.Szabó Ferenc: A hatvanéves Mezőgazdasági Múzeum, 1896-1956. Budapest, 1956. 58. 126
