Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

KIÁLLÍTÁSTÖRTÉNET - Beck Tibor: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum szőlészeti-borászati kiállításainak története

retű (1: 500 000 léptékű) térképen minden száz holdnál nagyobb szőlőterületet feltüntettek. Ugyanezen a térképen ábrázolták a szőlészeti-borászati közigazgatás, a hegyközségek és a szakoktatás központjainak, valamint az állami közpincéknek az elhelyezkedését is. A szőlő, mint növény, műtőkéken volt megismerhető. A bemutatott szőlőművelő és borgazdasági eszközök (oltógépek, metszőollók, kapák, permetezők, porozok, szűrők, palackozók stb.) mellett makettek ábrázolták a ráckevei királyi uradalom pincészetét, valamint egy erjesztő- és egy présházat. A falakon lévő tablók a szőlészeti-borászati termékek kivitelét, a szőlő- és borgazdaság nemzetgazdasági és szociális jelentőségét mutatták be. Egyedülálló fotósorozat készült a Magyar Királyi Állami Pincegazdaságról. Külön gyűjteményben voltak láthatók a bortároló edények, illetve a borospalackok és poharak. A tárlat alkotói nagy hangsúlyt fektettek a szőlő ellenségeinek, különösen az új kártevőknek: a filoxérának, a peronoszpórának, a lisztharmatnak a bemutatására. Újdonságnak számítottak a magyar borok kémiai összetételét, gasztronómiai és tápanyagértékét bemutató táblázatok. A kiállítás esztétikai értékét a szőlőről, illetve a szőlőművelés és borkészítés munkafolyamatairól készült festmények emelték.

10 A második világháborúban a Magyar Mezőgazdasági Múzeumot több bombatalálat is érte, ennek következtében több más kiállítás mellett a szőlészeti-borászati kiállítás is teljesen megsemmisült.

11 A háború okozta rendkívül súlyos károk és az újjáépítés elhúzódása miatt a magyar szőlő- és borgazdaságot bemutató új állandó kiállítás - Híres magyar bor címmel - csak 1958-ban (!) nyílhatott meg. A tárlat a gótikus épületszárny kiállítási célra még soha nem használt 410 négyzetméteres pincéjében kapott helyet. A rendezők célja: „a magyar bor hírnevének múzeumi megjelenítése, a magyar borászat korszerű továbbfejlesztése, s a borfogyasztási szokások és hagyományok alapján a helyes magyar borkultusz megteremtése" volt.

12 Mindemellett nagy súlyt fektettek a középiskolások ismeretanyagának bővítésére, illetve a középiskolai tananyaghoz való kapcsolódásra. Mindezt a szőlőfajta-gyűjtemény, a talajtípusok, a szőlő kártevőinek és a termesztés technológiájának bemutatása mellett, az erjedés és a borok kezelésének részletes bemutatásával kívánták biztosítani. A kiállítás rendezőjét, S. Szabó Ferenc főigazgatót Domahidy Miklós, Mercz Árpád, Vincze István, Koroknay István, Pálinkás Gyula és Németh László szakértők segítették. A grafikai munkákat Matejka Antal és Hegyesi Imre tervezőgrafikusok végezték. Miután a régi kiállítás teljesen megsemmisült, nagyszabású anyaggyűjtésre volt szükség, melyet elsősorban Sopronban, Egerben, Pécs környékén és Tokajban végeztek. A Budafoki Borforgalmi Vállalat és a Monimpex külkereskedelmi vállalat nagyobb mennyiségű muzeális borászati eszközt bocsátott a múzeum rendelkezésére. A tárgyak restaurálásában iparművészek is közreműködtek. A kiállítás a hagyományos borgazdaság ismertetésén túl a nagyüzemi gazdálkodást is igyekezett bemutatni.

13 (Egy 18 darabból álló színes fotósorozat mutatta be például a nagyüzemi termesztésben legjobban bevált szőlőfajtákat.) A kiállítást erede10 A Mezőgazdasági Múzeum rövid útmutatója. Bp. 1934. 28-30. 11 S. Szabó F.: A hatvanéves Magyar Mezőgazdasági Múzeum i. m. 90. 12 Uo. 106. 13 A kiállítás tematikája címszavakban: A magyar bor múltja. Szőlővidékeink felújítása. Borgazdaságunk jövője. Szőlőszedés, szüretelés. Szőlőfeldolgozás. A borpince a bor otthona. A tokaji bor. A borgazdaság melléktermékei. Borminősítés-borbírálat. Borhamisítás-borvédelem. Borszállítás-borkivitel. Borivó szokások, borivó edények. Világhírű borok. Borászati laboratórium. Hordókészítés, kádárműhely. Borászati szakoktatás. In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum borászati kiállítása. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattár IX/245.