Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)
GYŰJTEMÉNYEK - Körösi Andrea: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Régészeti Állatcsontgyűjteménye
1896 és 1950 között 1986-tól kezdődően jelentős gyűjtés folyt. Ez alatt az időszak alatt még nem volt kialakult leltározási módszer, de a múzeumba került minden tárgyat bevezettek az ún. Vajdahunyad-szakleltárkönyvbe. Mivel a tárgyak mennyisége hamarosan hatalmasra duzzadt, szükségessé vált a csoportosításuk. Különböző szakleltárkönyveket hoztak létre, melyek többnyire a kiállítások témáihoz igazodtak: például Baromfitenyésztés (B.t), Állattenyésztés (A-7.; A-I.; A/I-9., A/7; A-II.b.; A-IIL; A-III.b.; A-IV.b.; VI-7.; 1-7; I.-4.) Vadászat (C-III.b.) szakleltárkönyv. Ezekbe a leltárkönyvekbe nemcsak az újonnan beérkezett tárgyakat leltározták be, hanem - új leltári számmal - a korábbiakat is bevezették. Párhuzamosan több leltárkönyvbe is leltároztak, illetve időnként újra kezdték a leltározást, ezért ugyanaz a tárgy több leltári számot is kapott (1. táblázat). 1951 és 1963 között 1951 után egységesen egy központi leltárkönyvbe leltároztak. Az ebben az időszakban gyűjtött tárgyak leltári számai már véglegesek, és megfelelnek a jelenleg használatos hármas tagolású nyilvántartási számoknak. A második világháború után ismét elkezdődött a gyűjtés, valamint újraleltározták a gyűjtemények és kiállítások megmaradt anyagát. Ezeknek a tárgyaknak a származását azonban nem jegyzik fel, hanem „régi múzeumi anyag" bejegyzéssel jelölik. Ez azt jelenti, hogy a tárgy feltehetően 1896 és 1951 között került a múzeum tulajdonába, de a pontos beszerzési ideje ismeretlen, korábbi leltári számait pedig nem jelölték. Fentieket igazolják a Herman Ottó Ősfoglalkozások című kiállításáról készült régi fényképek is. 23 . Ezeken több szarvasmarha-koponya is látható, melyeket Herman Ottó szerzett be. Ezek közül az egyiket biztosan lehetett azonosítani az 53.152.3. leltári számú koponyával, mely jelenleg a Domesztikáció című kiállításban látható. 1964-től napjainkig 1964-ben a csonttár külön leltárkönyvet kapott, melybe az azóta begyűjtött, és - új leltári számmal - az 1951 előttről megmaradt néhány korábbi állatcsont került beleltározásra. Sok leltári tételnél ezért itt is a „régi múzeumi anyag" bejegyzés szerepel. Ugyancsak 1964-ben kezdték el a leírókartonok készítését is. Részletes leírókartonok az 1960-as és 1970-es években készültek, sokszor fényképmelléklettel. Ebben az időszakban ezt tekintették az elsődleges adatbázisnak, ezért a leírókartonokon több adatot szerepeltettek. Ennek következtében a leírókarton és a leltárkönyv adatai néhol eltérnek egymástól. A fenti időszak előtti és utáni időkből származó leírókartonok már jóval kevesebb adatot tartalmaznak, és teljesen megegyeznek a leltárkönyvvel. Az összehasonlító állatcsontgyűjtemény házi- és vadállatcsontjai anatómiai sorrendben kerültek nyilvántartásba: nyilvántartásuk hármas tagolású (év, fajnév, csontnév, például 65.2.1-96. = 1965.2. német juhászkutya, 1-96 darab részleges váza). A leltárba vett régészeti állatcsontanyagról szintén pontos a nyilvántartás. A nyilvántartás hármas tagolású (év, fajnév, csontnév, például 85.114.1-17. = MMgMA Archív Fotók Gyűjteménye. Neg. szám: 9791., üvegneg. szám: 1912.
