Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)
GYŰJTEMÉNYEK - Körösi Andrea: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Régészeti Állatcsontgyűjteménye
és Tatár szintén híres tenyészbikák voltak, csontvázuk 1967 és 1970 között került a gyűjteménybe. A szürke marha tehenek közül leghíresebb Csengős, aki 32 évet ért meg. Csontváza jelenleg - kölcsönzésben - a kaposvári Pannon Lovasakadémia és Mezőgazdasági Szakközépiskolában található. Leghíresebb a mind az 54 versenyét megnyerő „csodakanca", a Kincsem, melynek felállított csontváza 1952-ben került a múzeum tulajdonába (2. kép). Itt található még két híres angol telivér mén (apja és fia), Imi és Imperial 17 csontváza is, melyeket 1974-ben és 1989-ben ajándékoztak a múzeumnak. Madarak A gyűjteményben 75 leltári tételben 34 madárfaj (3529 darab) csontja szerepel (5. táblázat). Közülük 4 faj (a házi galamb, házi tyúk, házi lúd és a házi kacsa) képviseli a háziszárnyasokat (arányuk 41,3 százalék, 1458 darab). A 30 vadmadárfaj között ragadozó, vízi és szárazföldi madarak egyaránt előfordulnak, a 2071 darab (58,7 százalék) madárcsont legnagyobb része vízimadár. Hüllők Az egyetlen hüllőcsont egy alligátor bal oldali alsó állkapcsa. Származási helye ismeretlen. Halak A 12 halfaj - amur, busa, csuka, dunai galóca, dévérkeszeg, fogas, fűrészhal, harcsa, kárász, márna, ponty és viza - csontjai egy kivételével hazai vizeinkben előforduló, illetve korábban előfordult fajoktól származnak. A halcsontok mennyisége: 45 tétel alatt 1202 darab (5. táblázat). Ez ténylegesen több csontot jelent, mivel az apró halszálkák, pikkelyek és koponyacsontok nem kaptak külön leltári számot. Az említett kivételként egy tengeri halfaj, a fűrészhal két állkapcsa található még a gyűjteményben. Ez a két állkapocs 2001-ben került elő, régi múzeumi anyagok selejtezése során. Leltári száma nem volt, származása ismeretlen. Fűrészfogainak száma és mérete alapján a Pristis pectinata Latham 1794 fajba sorolható. 2. Régészeti állatcsontgyűjtemény A régészeti ásatásokból származó állatcsontok nagy részét Matolcsi János gyűjtötte. Elsősorban a népvándorlás és a kora középkor érdekelte, de foglalkozott más korszakok állatcsontanyagával is. Az általa feldolgozni kívánt anyagok általában a Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményébe bekerültek. Feldolgozásuk, publikálásuk és leltározásuk a hatalmas mennyiség miatt sokszor elmaradt. Nemcsak Matolcsi János, hanem a később a csonttárban dolgozó archaeozoológusok is gyarapították a gyűjteményt: e csontok egy részének feldolgozása szintén elmaradt, így jelenleg is nagy mennyiségű feldolgozatlan, leltározatlan anyag található 17 26 versenyéből 21-et megnyert. Apja Imi, anyja Hurry.
