Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

GYŰJTEMÉNYEK - Bányai József: Adatolt trófeák a Vadászati Gyűjteményben

tehát, hogy oly tárgyakról is történjék gondoskodás, amelyek vonzóvá, érdekessé teszik a múzeumot. Ilyenek elsősorban a vadászati tropheák, ezek sohasem tévesztik el hatásukat, és mindenkit egyaránt érdekelnek." Végezetül kérte a miniszter segítségét a Forgách-féle trófeák múzeum részére történő megszerzésében.

4 1904. június 11-én az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) értesítette a múzeumot a gróf Forgách Károly-féle agancsok átadásáról, és tételesen leírta az átadni kívánt trófeákat. Ezek a következők voltak: muflonszarv 184 darab (1 darab fejjel), szarvasagancs 256 darab, dámlapát 408 darab, őzagancs 1401 darab, összesen: 2249 darab.

5 1907-ben Saárossy-Kapeller Ferenc igazgató levelet írt régi barátjának, Fónagy Józsefnek, a kiváló vadásznak és vadászati szakírónak, és trófeákat kért tőle, mivel, mint írta, azt szeretné, „ha a vadászati rész minden tekintetben kiváló lenne". Fónagy válaszlevelében többek között 160 darab őzagancsot, valamint egy jó szarvasagancsot ajánlott fel a vadászati kiállítás részére.

6 1909 augusztusában Szeniczey Ödöntől 2 darab rendkívül szép és erős szarvasagancsot vásárolt a múzeum, 400 korona értékben.

7 1913-ban Széchenyi Béla gróf 50 darab kapitális szarvasagancsot ajándékozott a múzeum Vadászati Gyűjteményének. Ezek egy részét később állványra szerelve kiállították a reneszánsz épület aulájának emeleti részén. Sajnos, a teljes gyűjteményből mindössze négyet sikerült hitelt érdemlően beazonosítani, a többi a nagyszámú „dekorációs" trófeák számát növeli, elhanyagolható értékkel. Az 1917. évi gyarapodás legnagyobb részét a Jankovich-Bésán Gyula öreglaki (Somogy megye) földbirtokos által ajándékba felajánlott trófeagyűjtemény képezte: szarvasagancsok, őzagancsok, dámlapátok és zergekampók, összesen 1359 darab. Nem tudjuk, hogy a gyűjtemény egyes darabjai adatoltak voltak-e vagy sem, mivel egyetlen darabot sem sikerült beazonosítani.

8 A múzeum legrégebbi adatolt trófeája 1920-ban került a gyűjteménybe. Özvegy Saáry Péterné (Wekerle-telep) egy páratlan, 16 ágú kapitális szarvasagancsot ajánlott megvételre. A szarvasbikát 1828-ban Zala megyében, a dobosi erdőrészben ismeretlen vadász ejtette el. A múzeum 1200 koronáért vásárolta meg, ami abban az időben igen jelentős összegnek számított. A trófea az 1937. évi berlini nemzetközi vadászati kiállításon aranyérmet kapott.

9 1936 májusában Simó Károly (Arad) 2 darab őzagancsot küldött a múzeumnak. Az egyik 506 gramm, a másik 428 gramm. Szakleltári értéküket Nadler Herbert 200, illetve 100 pengőben állapította meg. Októberben újabb 3 darab őzagancs érkezett Simótól, melyek még mindig igen jók voltak. Ezeket a trófeákat az 1910., az 1911. és az 1914. évi országos agancskiállításokon ezüst és bronzéremmel díjazták.

10 Az érdemi gyűjtőmunka csak az 1950-es évek elejétől kezdődött újra, az új kiállítások előkészítésével egy időben. A vadászat esetében Orbán László erdőmérnök, szakkutató (később osztályvezető) kapta feladatául a kiállítási, gyűjtési és nyilvántartási munkákat. 1954-ben 9 darab szarvasagancsot kapott a múzeum, de az elejtő 4 MMgMA IX. 867/175. 5 MMgMA IX. 920/291. 6 MMgMA IX. sz. n. R.M.A. (1907) 7 MMgMA IX. 971/426. 8 MMgMA IX. 391/1918. 9 MMgMA IX. 470/1938. 10 MMgMA IX. 243/936.