Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

GYŰJTEMÉNYEK - Vörös Éva: Az Archív Fotók Gyűjteménye

- Vadászat kiállításban: „E terem ablakait vadászjeleneteket, vadásztanyákat és vadőröket ábrázoló diapositiv képek díszítik."

37 A közel sem teljességgel felsorolt kiállításokból idézett példákon kívül, további, ki nem állított fényképekről készült egy összesítés már 1899. szeptember 12-én. Ebben a listában 312 darab fénykép szerepel a legkülönbözőbb témákból, lejegyezve azt is, hogy a múzeum kitől kapta a fényképet (nagy részét a Földművelésügyi Minisztériumtól, magánszemélyektől, vármegyéktől és különböző intézményektől), továbbá pontos megnevezését [címét], darabszámát és értékét (összességében: 557 413 korona 90 fillér).

38 Technikájukra vonatkozóan nincsen utalás. A POZITÍV ÉS NEGATÍV FÉNYKÉPFELVÉTELEK GYŰJTEMÉNYEINEK LÉTREJÖTTE Szerencsére a múzeumi leltári naplók 1944-ig fennmaradtak. Ezeket a bevételi leltárkönyvekbe bejegyzett tételeket azonban provizórikusnak kell tekintenünk. Az intézmény akkori vezetése ugyanis azokat az anyagokat, amelyek nem fértek el a kiállításokban vagy a raktárakban, egyetemeknek, szakiskoláknak, nevelőintézeteknek, és a földművelésügyi tárcához tartozó kutató- és más intézményeknek ajándékozta, illetve selejtezés címén átadta.

39 A 2. világháborút követő közvetlen időszak a múzeum történetében a bizonytalanság éveit jelentették. A kiállítások helyreállítása 1950-ben kezdődött. Az önálló Agrártörténeti Főosztályhoz tartozó adattár szervezésének kezdeti éveiben egyelőre még közös leltárkönyvben, az ún. képleltárkönyvben leltározták a múzeum összes képi ábrázolást tartalmazó anyagát, legyen az olajfestmény, grafika stb. vagy fénykép. Az 1951-1959 közötti időszakban ez a képleltárkönyv volt talán a legrészletesebb, hiszen 18 rovatával több információt is megőrzött számunkra. Érdekességként említjük meg, hogy már ekkor is szerepelt a technikák meghatározására vonatkozó rovat, amely csak több mint 40 évvel később, a 2002. évi új nyilvántartási rendelet kötelező előírásaként került vissza az „Eredeti fényképek" szakleltárkönyvbe. Az 1951-1959 közötti időszakban azonban nem mindig pontosak a bejegyzések, bár sok esetben a később átleltározott fényképekre vonatkozólag találunk benne kiegészítő információkat. Az VII. sz. Archív Fotók Gyűjteménye 1964. december l-jétől kapott külön leltárkönyvet, amelyet Wellmann Imre főigazgató-helyettes írt alá. Ekkor került gyűjteményünkbe annak a gyűjteménynek a nagy része is, amely a fentebb említett ún. képleltárkönyvben volt nyilvántartva. Az Archív Fotók Gyűjtemény leltárkönyvének formája 1964-1988 között még bevételi napló, amely 8 rovatból állt. A gyűjtemény 2004-ig az ebben megkezdett leltári számozást követi. Ez az első három gyűjteményi leltárkönyv teljes egészében megegyezik a könyvtárak akkori leltárkönyvével, amely 8 rovatból állt: leltári szám, keltezés, könyv szerzője és címe, kötet száma, beszerzés módja, értéke, raktári jelzete és jegyzet rovatok szerepeltek. Ez a nyilvántartás nem volt alkalmas a fényképek részletes muzeológiai feldolgozására. A leltározást 1989 januárjától folytatták az immár 12 rovatos fénykép szakleltárkönyvben. Ebben az újfajta leltárkönyvben már voltak konkrét rovatok, amelyek 37 Uo. 20. 38 MMgMA IX./915/134. 39 Knézy ]. A századfordulón készült uradalmi fényképek i. m. 307.