Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Pálóczi Horváth András: Középkori települések környezettörténeti kutatása

1971-ben, majd Takács István folytatta egészen az ásatások befejeztéig. Ő ho­nosította meg 1983-tól az ásatáson a szitasoron való iszapolásos módszert, en­nek köszönhetően kerültek elő archeobotanikai leletek is. 36 A zoológiai és bota­nikai leletek objektumokhoz és rétegekhez köthetők. Az archeozoológiai lelet­anyag feldolgozását Takács István kezdte el, tragikus korai halála után Barto­siewicz László és Somhegyi Tamás folytatta. 37 Az OTKA által támogatott prog­ram időszakában Körösi Andrea és Nyerges Éva Ágnes dolgozott fel archeo­zoológiai leletegyütteseket. - Szintén Takács István felügyelete alatt folyt több éven keresztül a Mezőgazdasági Múzeum Csonttárának laboratóriumában a helyszínen átiszapolt anyag további finom válogatása. Ez a ritka és érdekes makroszkopikus biológiai leleteket (többek között rovarmaradványokat, tojás­héjat, halcsontot) tartalmazó anyag még meghatározásra vár. Az archeobotanikai kutatások kezdeményezőjének a fentiek szerint tehát Takács István tekinthető. Az anyaggyűjtésben részt vett Kassai M. Katalin, ő végezte az első meghatározásokat a 94. gödörben feltárt kút leletanyagában. Az 1985-1990 között a Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményébe került archeo­botanikai leleteket Gyulai Ferenc és Torma Andrea határozta meg. A kb. 20 000 db mag- és terméslelet rendkívül fajgazdag, több mint 160 növényfajt si­került elkülöníteni. 38 A növényfajok ökológiai csoportosításával rekonstruálni lehetett az élőhelyeket és természetes növénytársulásokat. Az OTKA-program keretében Sümegi Pál vizsgálatai egészítették ki az ökológiai elemzést. 39 A fás vegetáció kutatására szintén a Takács István és Pálóczi Horváth And­rás által az 1980-as években végzett anyaggyűjtés adott lehetőséget. A 94. gö­dör XVI. századi kútjából, talajnedves környezetből előkerült fatárgyak és ter­mészetes famaradványok meghatározását Szálai Gizella végezte el, az eredmé­nyeket felhasználta a Duna-Tisza közi fás vegetáció történetéhez. 40 A szentki­rályi ásatások során gödrökből, cölöplyukakból gyűjtött kisebb famaradvá­nyok, valamint a többnyire egészen apró faszén maradványok vizsgálatát Rudner Zita Edina elkezdte, a rendezés alatt lévő ásatási leletanyagban azon­ban még vannak meghatározásra váró minták. 41 Sajátságos feladatot jelent a késő középkori és kora újkori templom körüli temető koporsómaradványainak restaurálása és meghatározása. Az 1973-tól kezdve feltárt sírokból származó, kiszáradt, apró darabokra töredezett koporsódeszkákon néha festés nyomait lehetett észlelni az ásatás során, ezeket megkíséreltük összefüggő részletekben múzeumba szállítani. Sajnos a Magyar Nemzeti Múzeumból néhány évvel eze­lőtt - csaknem három évtized raktározás után - restaurálatlanul került át ez az anyag a Mezőgazdasági Múzeumba, ahol még nem sikerült megteremteni a " TAKÁCS 1.1987.; TAKÁCS I. 1988. 37 TAKÁCS 1.1990.; SOMHEGYI T. 1996. M TORMA A. 1996. w SÜMEGI P. 2002b. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára. w SZÁLAI G. 1995. 11 RUDNER Z. E. 2001. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom