Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Kríza Ildikó: Kossuth-mítosz a hazai és a környező népek folklórjában

Megvertük mi Kossuthékat, bár Bemet is látnók: Akkor volna csak jó dolgunk, kedves kamerádok! Megvertük mi Kossuthékat, bár a törököt is! Futott Kossuth hanyatt-homlok, mint megriadt haris."

63 Úgy tudjuk, hogy Ivan Franko 12 változatot gyűjtött össze írásos és nyomtatott forrásból, amelyet Drahomanov további 10 szöveggel egészített ki, amelyet azonban mi nem láttunk. A változatok megléte egyértelművé teszi, hogy folklór módjára terjedt, de mégis a versek bármennyire követik a népies stílust, valójában jellegzetesen félnépi alkotások. A megállapításainkat tartalmi és formai oldalról egyaránt alá tudjuk támasztani. Az énekek valós történeti személyekre, eseményekre, helynevekre utalnak, de az adatok egymásutánja tudatos kompozíció következménye. Az alkotások létrejöttét figyelve tudnunk kell, hogy az ukrán történeti énekhagyomány több évszázadon át élt, és benne történelmet kiegészítő adatok gyakran megjelennek. Az énekekre általában jellemző az események történeti rendje, a valósághoz ragaszkodó ismeretközlés, viszont a ruszin Kossuth-dalok esetében erről nem beszélhetünk. Az énekek nem egy tényleges történeti eseményt adnak elő, hanem egy ismert névhez, helynévhez kötik a politikai üzenetet. A ruszin szövegben vannak népköltészeti fordulatok, olyanok, amelyeket például a betyárballadákból ismerünk: „Nem jöttünk mi, öreg Kossuth, borod ivására! Hanem jöttünk életedért, készülj a halálra!" vagy: „Nem jöttünk mi, vén francia, borod ivására, Hanem jöttünk életedért, készülj végórádra!"

64 A Komárom elleni csatáról szóló dal csak ruszin forrásokban maradt fenn. Történelmi tény szerint a várat nem támadták meg az oroszok.

65 A városkörnyéki településeken ugyan több támadás volt, amelyeket a világosi fegyverletétel után is sikerrel vertek vissza a komáromi várőrség huszárjai. A vár átadása október másodikán kezdődött, és akkor Kossuth már rég elhagyta Magyarországot. A ruszin énekek ezzel szemben azt állítják, Kossuth volt Komárom védője, az ősz öregember, és ő kért kegyelmet a cártól. Kossuth neve minden bizonnyal azért maradt fenn, mert jelképe volt az egész szabadságharcnak. A versben lévő harci leírások, a népies fordulatok a korabeli elbeszélési stílust örökítették ránk, függetlenül a valóságtól. Nem tisztázott, honnan kerültek a a SZTRIPSZKY H. i. m. 1907. 160. M Verhova, Sapohova községekből való párhuzamok. Vö. SZTRIPSZKY H. i. m. 1907. 302. a HERMANN Róbert. A szabadságharc története. Bp. 1998.