Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Kríza Ildikó: Kossuth-mítosz a hazai és a környező népek folklórjában

együtt lehessen a dalokat énekelni. Míg a régi stílusú daloknál az egyéni előadás, sajátos dallamdíszítő készség volt jellemző, addig az új stílusú dallamokat közösen lehetett énekelni. Az a szerkezet, amely ekkor kezdett tömegesen ismertté válni, könnyen elsajátítható, variálható volt. A különböző tájegységről származók, más dialektus szerint éneklők ebben a közös olvasztókéhelyben megtanultak együtt dalolni. A visszaemlékezések bizonyítják, milyen fontos volt a közös éneklés, amelynek szövege nem szükségszerűen kapcsolódott a napi eseményekhez, inkább a hazagondolást, az otthonhoz fűződő érzést szólaltatta meg. A szabadságharc idején volt a daloknak egy olyan csoportja, amely nem az aktuális történésekhez kapcsolódott, de erről alig van adatunk. A közismert „Söprik a pápai utcát..." katonadal 48-as eredetét, népszerűvé válását mutatja be Bereczky János, illusztrálva az új stílus, a közös éneklés és a népszerűsödés összefüggését.

53 A népdaloktól függetlenül, de vele azonos időben a próza is átalakult. Rövid élményelbeszélések, mondák, híradások léptek a mesék helyébe. A monda és az élményközlés alkalmas volt a történtek gyors továbbadására, de mégsem katonai hírek módján. Formáját illetően lényeges, hogy bevezetőben a hitelesség látszatát keltve közlik, kitől ered a hír, mikor és hol történt az esemény.

54 A műfaj eme sajátossága megmaradt később is. A centenáriumi feljegyzések, az 1947-es országos méretű gyűjtések bizonyították, hogy az élményelbeszélések személyesen megélt történésekként adták elő egy évszázaddal később is. A dal- és prózahagyománnyal egyenértékű a mára elfelejtett ponyvakiadványok sora. A szabadságharc folklórjához alapvető forráscsoportnak tartjuk, mert ez hivatott tájékoztatni az otthon maradottakat az egykori harcokról, eseményekről. Majd minden fontos esemény szerepel ponyvákon versben, prózában, rövid hírként, így például Jellasics futásáról, Zichy haláláról, Damjanich győzelmeiről. A ponyvák később is befolyásolták a közgondolkodást. Ponyván jelent meg először Kossuth imája a kápolnai csata színhelyén. Ennek alapján fadúcos metszetet készítettek, majd olajnyomatok egyik kedves témája lett. Senki sem vonta kétségbe, hogy Kossuth valóban ott volt, valóban imát mondott az elesettek felett, hogy rajta keresztül magasztosult fel a súlyos áldozatokkal járó kápolnai csata. A szabadságharc leverése után, főleg a kiegyezést követően papírra vetett visszaemlékezések, memoárok zöme ismeretlen maradt, nagyon keveset tettek eddig közzé. A közgyűjteményekben, levéltárakban lévő írásokat csak a szakemberek olvashatták. Jelentőségük mégsem kicsinyelhető, mert időben eltávolodva tekintettek vissza a történtekre és felnagyították a kiemelkedő hősöket. Mindenekelőtt Kossuth szerepét idealizálták, és ezáltal segítik megérteni a mitizált hős társadalmi rangját. Közülük legismer55 BERECZKY János: A pápai barna kislány nótája. In KRÍZA 172-190. 54 DÖMÖTÖR Tekla: Monda. In VOIGT Vilmos (szerk.) A magyar folklór. Bp. 1998. 295. VOIGT Vilmos: A mondák műfaji osztályozásának kérdései. Ethnographia, 1965. 200. LANDGRAF Ildikó: Ellenségkép a 48-as szóbeli hagyományokban. In KRÍZA szerk. 1998. i. m. 122.