Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Kríza Ildikó: Kossuth-mítosz a hazai és a környező népek folklórjában

A szabadságharc vérbe fojtása után tiltották a harci eseményekről szóló írások terjesztését, és tilos volt katonadalokat énekeim, emlékekről beszélni, katonaviselt vándorokat befogadni. Botozás járt azoknak, akik otthon Kossuth-, Rákóczi- vagy Klapka-harsantókat (indulókat) énekeltek, vagy ha azt nyilvános helyen cigányzenésszel hegedültették.

3 A megtorlás és a tiltás miatt a közös éneklés, az együtt gondolkodás a titkos ellenállással volt egyenértékű. Virtusként élték meg, ha az ismert dallamot érdektelen szöveggel együtt adták elő, félrevezetve, kijátszva a pandúrt, akinek feladata volt a „Kossuth-kutyák" megbüntetése.

4 A Kossuth-nóta dallamára írt, önkényuralmi korból származó verseknek csak kis hányadát ismerjük. A szakemberek eddig 32 szöveget találtak meg. De az sem véletlen, hogy a népszerű dallam Kossuth neve nélküli népdalként egész országban elterjedt: „Ne menj rózsám a tarlóra Gyenge vagy még a sarlóra Ha megvágod kiskezedet Ki süt nékem lágy kenyeret."

5 A tiltás és a büntetés emberközeli eseményei felnagyították a faluzást. „Faluzás"-nak nevezték Szatmárban azokat a titokban megszervezett találkozókat, amelyekre a harcban részt vett vagy velük rokonszenvezők egyikének- másikának otthonában került sor. Az önkényuralom éveiben a szabadságharc katonái közül a jurátusok, medikusok, teológusok, iparosok elvesztették polgári foglalkozásukat, tanulási lehetőségüket, és ők inkább jártak egymáshoz a napi gondok megvitatására, a régi élmények („régi dicsőség") felelevenítésére, mint a társadalom alsóbb rétegeihez tartozók. Erről írta az egyik hajdani szabadságharcos katona, Krasznai: „Oly formán látszott, mintha a kiállott szenvedések és veszélyek után a viszontlátás örömeit élveznénk, hogy mi lesz a hazával, az eltiprott nemzettel, alig látszottunk vele törődni, abban a reményben ringattuk magunkat, hogy tavasszal visszajön Kossuth idegen segítséggel és ujjra kezdjük a szabadságharczot, és ezen reményünknek nem mulasztottuk el kifejezést adni el el dalolván: hogy Jön Kossuth jön, a Törökkel, az Angollal, hatvan ezer Francziával, jön Kossuth jön."

6 A memoárok sok figyelemre méltó folklóradatot örökítettek ránk, amelyekről más források nem szólnak. A leírások, memoárok segítségével tudjuk megrajzolni, milyen lehetett az egykori folklór, közvetlen az események után, szemben a szabadságharcról szóló későbbi népköltészettel. A fenti idézetben szereplő „Jön Kossuth, jön..." dal népszerűségét 3 MONA Ilona: Magyar zeneműkiadók és tevékenységük 1774-1867. Bp. 1989,119. 4 FORRAI Ibolya (szerk.) Naplójegyzetei Krasznai Péter kemecsi lakosnak. Bp. 1998. 141. 5 TARI L. i. m. 41. 6 FORR AI I. 1998. i. m. 142.