Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Körösi Andrea: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum szürkemarha csontgyűjteménye

bi mind fiatal, 20-24 hónapos bika. Nemek szerinti megoszlás: 23 bika, 1 ökör és 49 tehén. Minden egyed külön került beleltározásra. Minden esetben a koponya az 1., az állkapocs a 2. leltári számot kapta. A katalógusban a leírókartonon és a leltárkönyvben szereplő adatokat tüntettem fel. Hol a leírókarton, hol a leltárkönyv tartalmaz több információt. 1953-ig nem volt leltározás, így az addig bekerült anyag csak 1953 után kapott leltári számot. Sok koponyánál és koponyatetőnél szerepel a beszerzés idejénél a „régi múzeumi anyag" bejegyzés. Ez azt jelenti, hogy 1946 és 1953 között került a múzeum tulajdonába, a pontos beszerzési ideje ismeretlen. 1964-ig csak leltárkönyvet vezettek és erről készültek a kartonok. 1964-től azonban a leírókartont tekintették az elsődleges adatbázisnak, ezért ott több adat szerepel. A kettő néhol eltér egymástól. Ilyenkor a leltárkönyvet vettem alapul, és zárójelben jelöltem a kartonon szereplő adatot. A kartonokon sok esetben a származás helye pontatlanul került feljegyzésre, így az Ohati Állami Gazdaság neve szerepel. Ez a megnevezés „1961.01.01."től a Hortobágyi Állami Gazdaság Ohati körzetét jelenti, mivel az Ohati Állami Gazdaság beolvadt a Hortobágyi Állami Gazdaságba, és annak körzeteként eredeti területén működött tovább. Szürkemarha-állományát is a Hortobágyi Állami Gazdaságtól kapta (Borics Imre,

8 a Hortobágyi Kht. szaktanácsadójának szíves szóbeli közlése). A gyűjteményben található Ohatról származó egyedek mind 1961 után kerültek a múzeumba. A katalógusban mégis megőriztem ezt a megnevezést, mivel pontosan akartam jelezni, hogy a Hortobágy mely részéről kerültek ide. Bizonytalan a Kunmadaras! „Új Barázda" Tsz bejegyzés is. Lehetséges, hogy a Középtiszai Állami Gazdaság kunmadarasi telepéről származtak ezek az egyedek. A katalógusban a kartonon szereplő bejegyzést hagytam. A gyűjtemény egyes részeit több publikációban is felhasználták. Matolcsi János a szarvasmarha marmagasság-'* és élősúlyszámításához

10 alkalmazta a lábközépcsontok méreteit, az őstulok és a szarvasmarha metapodiumainak összehasonlító vizsgálatához

11 pedig azok röntgenfelvételeit. A gyűjtemény 18 koponyájának felhasználásával készült Szőllőssy Gábor-Takács István: Szarvalakulások

n című publikációja, mely a különböző szarvállásokat mutatja a Borics Imre az 1960-as években a szürkemarha és a kosztromai keresztezésével foglalkozott a Hosszúháti Kísérleti majd később Tangazdaságban. 1990. 01. 01. és 1998.12. 31. között a Hortobágyi Állami Gazdaság Ohati Körzetének Ügyvezető Igazgatója volt, ma nyugdíjasként a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. szaktanácsadója. * MATOLCSI János: Historische Erforschung der Körpergröße des Rindes auf Grund von ungarischem Knochenmaterial, 1970, Zeitschrift für Tierziichtung und Züchtungsbiologie, 87, 2. 89-137. oldal "' MATOLCSI János: Ossszefüggések a szarvasmarha élősúlya és lábközépcsontjainak súlya között, 1969, Állattani Közlemények LVI. 1-4. szám, 99-106. oldal " BÖKÖNYI S.-KÁLLAI L.-MATOLCSI J.-TARJÁN R.: Összehasonlító vizsgálatok az őstulok és a szarvasmarha elülső lábközépcsontján, MMM közleményei, 1964, Bp. 12 SZŐLLŐSY Gábor-TAKÁCS István-ERNST József: Szarvalakulások, 1991, Bp. ÁTE