Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Szovátay Adrienne: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a II. világháború után a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásáig
pen kisebb volt a legelőn a növendékek bélférges stb. fertőzésének lehetősége a vándorólas nevelés alkalmával. Az ólak beázás elleni szigetelése a megfázás veszélye miatt, az árnyékos helyen való felállításuk a túlmelegedés elkerüléséért volt szükséges. A kártevő állatok (görény, menyét, róka stb.) távol tartása, pl. rókák estében foszfortartalmú csalétkek kihelyezésével történt. A varjúfészkek rendszeres irtását ajánlották. A legelőn a baromfi ugyan változatos takarmányhoz jutott, azonban a begy áttapintásával ellenőrizni kellett, hogy elegendő mennyiséget vett-e fel. A kifutók talaját felásás után égetett mésszel szórták be. 48 Felismerték, hogy bármely tartásmódban a beteg állatokat azonnal el kellett különíteni, majd az állatorvos intézkedése szerint eljárni. A már 3-5 éves, gyakorlatilag bacilusgazda egyedeket, valamint a lesoványodott és a rossz szokást (tollcsipkedést stb.) felvevő baromfit ki kellett selejtezni. A betegségek megelőzésében fontos feladat lett a sok baktériumot és élősködőt is eltávolító napi takarítás és az időszakos fertőtlenítések elvégzése. Előnyösek voltak a ketrecek alatti kihúzható, trágyagyűjtő tálcák, és a horganyzott vaslemezből készült etető- és itatóedények. Ezeket naponta könnyen meg lehetett tisztítani, valamint hetente forró vízzel és 0,1 %-os kálium-permanganát oldattal fertőtleníteni. Időszakos fertőtlenítésre, a tavaszi és az őszi nagytakarításkor, mechanikai tisztogatás után, 1-2%-os mésztej-, nátronlúg-, klórlúg-, formalin- vagy 2-3%-os kreolinoldatot használtak. (A kreolint már kivonták a forgalomból.) A külső élősködők ellen a porfürdőbe, homokba - a már említett kénpor, fahamu mellett - 3% petróleumot is kevertek. A kifutók talaját felásás után égetett mészporral szórták be. A hideg, szeles, esős kifutóban és a hideg, huzatos, párás ólban tartózkodó baromfiaklehűltek (megfáztak), és ellenállóképességük csökkenése miatt ősszel különösen gyakran megbetegedtek ragadós náthában, baromfihimlőben és baromfikolerában. Fagypont alatti 8-10 °C-on a taraj és más bőrfüggelékek elfagyását észlelték. 44 Száraz levegőben (50% alatti relatív páratartalom esetén) viszont az alomanyag porzott, rossz volt a tollasodás és gyakori a kannibalizmus. 50 Nyáron a hőguta megelőzése végett kerülendő volt a zsúfoltság (legfeljebb 15 csibe/m 2 ), valamint kedvezőnek bizonyult a félereszes tető, a szellős csapófészek, s a bágyadt állatokkal hideg víz itatása vagy fejük vízbe mártása. 51 A ketrecfáradtság (lábbénulás) és a vékony héjú tojások lerakása tyúkokban és pulykákban a viszonylagos C-vitamin-hiány miatt keletkezett. Utóbbit a szűk ketrec és magas hőmérséklet mint stresszt kiváltó tényező okozta, míg a w BÁLDY B. 1954. 221. SZAJKÓ L.-WETTSTEIN F. 1954.128-132. " SZAJKÓ L.-WETTSTEIN F. 1954. 309-322. TÓTH P. 1956. 90. MÉSZÁROS J. 1963. 54. 210. S1 CSUKÁS Z. 1955. 299-300.
